Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)
anyagi fedezetét. Tudni kell azt is, hogy miután a községek és mezővárosok, valamint a nemes urak letették a hűségesküt Rákóczi zászlajára, megannyi- an védlevelet kaptak, amely mentesítette személyüket és jószágaikat a fejedelem parancsnoksága alatt álló hadak kártételeitől. Ahogy a kuruc állam- gépezet kiépült, szabályozottá vált az adókivetés is - ami ugyancsak súlyos terheket jelentett parasztnak, városi polgárnak és nemes úrnak egyaránt, de elviselhetőbb volt a kezdeti „zsarolásoknál". Visszatérve a szécsényi vár védelem heteinek eseményeire, Dúl Mihály távozása után a vezetés három nemesemberre, Réthey Ferencre, Darvas Mi- hályra és Jánossy Jánosra hárult. Réthey sógora volt Dúl Mihálynak (a prefektus feleségét Réthey Máriának hívták), és ő volt Szécsény Koháry által megbízott kapitánya; Darvas Mihály pedig gr. Forgách Simon „delegátusa" tisztében szerepelt éveken át. Jánossy úr azzal vált híressé kor társai között, hogy ősei másfélszáz évig füleki és szécsényi tisztek voltak. Maga is hosszú katonaéletet élt, már 1684-ben szécsényi tiszt, 1703 után pedig kuruc ezeres- kapitányként szolgált.51 Csakhogy Szécsényben szeptember 6-ától már a „külső városban" volt Csizmadia Kis Ferenc és csapatnyi kuruc vitéze, ezért Dúl Mihály Kékkőn már amiatt aggódott, hogy „csak az többi között Réthey Ferencet ne hódítanák magukhoz". Rétheyék azonban még nem hódoltak be az első kuruc csapatnak. Sikerült néhány katonát fegyverbe állítaniok, mert Dúl Mihály szeptember 9-én arról tudósította Koháryt,52 hogy Réthey, továbbá Jánossy János, Kis András és Jeszenszky Ferenc nemesek vezetésével vagy huszonöt lovas Szécsényből feljött Kékkőbe, és azt hangoztatták, akár a Tiszáig is fölverik a kurucokat, és akit elfognak közülük, odahozzák Kékkőbe. Csatlakozott hozzájuk néhány kékkői lovas katona is, majd mintegy hatvanan „próbára mentek". Szeptember 13-ig voltak távol, Szécsénybe mentek, fogtak is három kurucot, de éjszaka azok megszöktek, így csak néhány jobbágylovat zsákmányoltak. A sikertelenül végződött portya után már nyilvánvaló volt, hogy a kuruc katonaság „Szé- csényt kön(n)yen magához hajthatja, mert kevés az ember benne, noha már kész mindenütt a fonott és tapasztot(t) palángja (!) és az állások, de héában, ha emberek és egyéb requisitumok [felszerelés] nincsenek benne."53 A labanc földesurakkal ellentétben a mezőváros népe nem fogadta ellenségesen az odavalósi Csizmadia Kis Ferencet és huszonkét kuruc bajtársát, hanem „hitre" beengedték őket a „külső", tehát a végvár falain kívül elterülő városrészbe. Érthető, hogy Réthey Ferenc, Darvas Mihály és Jánossy János bi~ 51 OSZKK Föl. Hung. 1389. 2/1703. 253. Dúl Mihály gr. Koháry Istvánhoz, Kékkő, 1703. szeptember 9. 52 Uo. 260. Dúl Mihály gr. Koháry Istvánhoz, Kékkő, 1703. szeptember 13. 53 Uo. 27. (Koháry It. reg.) 127. Darvas Mihály gr. Koháry Istvánhoz, Csábrág, 1703. szeptember 15. 154
