Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)

hányással írta:43 „Ez a gonosz immár ezentúl minden nap öregbedik, mert nincsen senki, aki az eleiben álljon. Csak miolta N(agysá)god innét elment a die 9. Junii számlálván már elmúlt 11 heti. Azolta lehetett volna K(egye)l- (me)s urunk őfölsége részerül valamely operatiohoz [hadművelethez] kezdeni - de semmi sincs és nem is hallani. Én csaknem minden nap megírom N(agysá)god(na)k az miket értek, elhittem, hogy bizony a fölséges udvarhoz) is csak elegen s bőven megírják. Most még könnyebb volna orvosolni, ezután nehezebb leszen, mert mind terjed s mind szaporodik" a felkelés.

Nógrád vármegye Gács várában tartott részleges gyűlése 1703. szeptember 4-én hozott határozatot,44 hogy a Haditanács engedélye alapján a nemesség őfelsége iránti alattvalói hűségét és biztonságát megőrzendő, Gács és Kékkő várába, valamint Szécsény mezővárosába húzódik, mivel már a megye területén is seregestül nyargalnak a kurucok és prédálják a labanc urak jószágait. Egyúttal elhatározták, hogy a három helyet megerősítik - fortificalják -, és a várak megvédése érdekében oda hajdúkat fogadnak, valamint lisztet szállítanak.

Szécsény sorsa azonban eltérőleg alakult, mint Gácsé és Kékkőé. Míg ugyanis az előbbi várba, a vármegye ideiglenes székhelyére a tisztikarral az élen nagyszámú nemes behúzódott - itt csak Kajali Pálra, Ráday Pálra, Török Andrásra, Gyürky Ádámra és Darvas Ferencre utalunk -, utóbbit pedig maga gr. Balassa Adám, a vár ura védelmezte, Szécsényt hamar elhagyták azok a nemesek, akikre a védelmet Koháry bízta volt. Dúl Mihály prefektus utolsó szécsényi levelét szeptember 1-jén keltezte.45 Arról írt gr. Koháry Istvánnak, hogy a kurucok kisebb-nagyobb csapatai naponta lecsapnak Eger határára, és a Telekessy püspök által a király hűségére megesketett, fegyverbe állított városi lakosok marhacsordáit, sertéseit „elkapták". Ónod, Miskolc és a Sajó menti Szentpéter immár „fészkei a kurucoknak", sőt a Koháry-bir- tokot képező Rimaszombatba is bejött kétszáz lovas kuruc. „Itt bizony már Szécsény alól sine periculo az ember nehezen járhat. Eleget hányom-vetem az elmémet, még ezideig helyben maradtam, hanem egyik nap, ha a ros(s)z hírek nem szűnnek (Garam) Szent Benedekre paripán felfordulok, már a fiam is ott vagyon s onnét vagy feljebb megyek Pozsony felé, vagy lejövök Csábrágra s várok N(agysá)godtól mind(en) jó dispositiokat."

A - királypártiak számára - „rossz hírek" azonban szaporodtak. Dúl Mihályt szeptember első napjaiban hárman is arról tudósították, hogy Rákóczi hívei elözönlötték Heves megyét.46 Almássy János Gyöngyösről megerősítet« BELITZKY János 1973, 218.

44 OSZKK Föl. Hung. 1389. 2/1703. 232-233. Dúl Mihály gr. Koháry Istvánhoz, Szécsény, 1703. szeptember 1.

45 Uo. 234. Almássy János, Gyöngyös, 1703. szeptember 2.; 238. Pap László, Gyöngyöspata, 1703. szeptember 1. és Csala Sándor, Eger, 1703. szeptember 2.

46 Uo. 237. Dúl Mihály gr. Koháry Istvánhoz, Kékkő, 1703. szeptember 4.

151