Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)

1705 júniusában, szécsényi házában halt meg. Nagy Iván még olvasta és idézi vagyona hagyatéki összeírását.22 Eszerint özvegye, Réthey Mária 1709-ben már megosztva élt gyermekeivel, az 1710 februárjáig kuruc vitézek között harcoló Ferenccel és lányaival, Újfalussy Ferencné Dúl Annával, Sövényházy Fe- rencné Dúl Máriával, valamint nemes Komis Mihály szécsényi tiszttartó feleségével, Dúl Borbálával. A család birtokait a szécsényi inscriptiós házon kívül Nógrád megyében Bússá (ma Busince) község fele és egy kétkerekű malom, Csécsén egy „négyökrös" jobbágytelek és két puszta házhely (deserta sessio) képezte. Abaúj megyében, Fancsalon „20 ökröt tartó házhelyek", tíz puszta telek és tíz zsellér, Pásztón pedig tíz szőlő és egy egész malom volt az övék.

Ugyanebben az évben, 1709-ben a Dúl örökösök 20 Ft dikát fizettek vagyonuk után a sárospataki kuruc országos gyűlés végzése szerint kirótt adóba, és ezzel a Szécsényi járásban negyvenhárom közül a kilencedik legmódosabb család voltak.23 Az 1710-es években már nincs utalás a család szécsényi birtoklására, az örökösök elköltöztek.

Varga D. Zsuzsanna szerint Dúl Mihály özvegye, Réthey Mária 1711-ben már Kubinyi Ferenc kapitány felesége volt. A fiú, Ferenc, 1710 februárjában hazatért a kuruc seregből, később szerzetes lett.24

A ferences anyakönyv keresztelési bejegyzései szerint a házaspárnak négy gyermeke Szécsényben született: Apollónia (1694. november 27.), Éva (1699. december 14.), István (1704. január 14.) és Ferenc (1704. október 17.), ők azonban kisgyermekként elhunytak.25

IV. Szécsény kuruc várossá válása 1703 őszén

Az 1703-as esztendő eseményei, Szécsény kuruccá válásának története részletesebb tárgyalást érdemelnek, mert egyrészt itt tetten érhető az egykori végvár eredeti, hadászati funkciójának rövid időn át tartó feléledése, másrészt rámutat azokra a korlátokra is, amelyek a végvári funkció további működését végső soron vereségre kárhoztatták. Bő forrást kínál a kutatónak Thaly Kálmán oklevélgyűjteménye,26 amelyben több egykorú levél szól az 1703. év nyarának históriájáról.

22 NML IV. 7. b) 8., 39. dikális összeírás. Repartitio impositionis Sáros-Patakiensis quoad di- cas d(omi)norum magna tűm et nobilium, armalistarum item semi-nobilium ac libertino- rum Inclyti comitatus Neogradiensis (1709). A forrás teljes statisztikai feldolgozását lásd e kötet „Köznemesek a szécsényi uradalomban (1542-1848)" című tanulmányában.

23 VARGA D. Zsuzsanna 1990, 69.

24 Uo. 69. és NAGY Iván 1857-1865, III., 415.; OL P 1760 - Balassa Ádám levelezése 333- 341., Dúl Mihálytól.

25 OSZKK Föl. Hung. 1389. 27. (Koháry lt. reg.) és 2/1703. cs. sok irata Szécsény és környéke 1703. évi eseményeinek hiteles forrása.

26 Uo. 2/1703. 29-34. Gr. Károlyi Sándor gr. Koháry Istvánhoz, 1703. május 25., 27. és 31.

146