Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690–1703)
Koháry István gróf, aki ekkor is tevőlegesen viselte a felföldi vicegenerális tisztét, a felkelés első híreinek vételétől élénken figyelt az eseményekre. Első tudósítója maga Károlyi Sándor - egyébként sógora - volt, levélben számolván be neki Esze Tamás, Kis Albert és más „nagyhírű tolvajok" mozgolódásáról és híveik naponkénti szaporodásáról.27 Június első napjaiban Koháry éppen Szécsényben tartózkodott, amikor a Hofkriegsrat - vagy amint a magyarok egykor nevezték, a „Hadakozó Tanács" - hívására június 9-én Bécsbe indult. Meghagyta azonban szendrői Török András nógrádi első alispánnak, javasolja a vármegyének, küldjék ki a szolgabírákat járásaikba és parancsolják meg minden egyes faluban, „hogy szoros vigyázással legyenek és mihelyt észrevesznek valamely kóborlókat, egy falu az más(ikna)k hírt adván persequálják mindaddig, míg el nem ejthetik, vagy foghatják őket". Vagyis az alispán mozgósíttatta a parasztvármegyét.28 Heves és Külső-Szolnok vármegyében Ordódy György alispán elrendelte a tiszai révek őrzését egri és gyöngyösi katonák, illetve lakosok által, ugyanakkor rendszeresen tudatta a kurucok hadmozdulatairól szálló híreket is. Gr. Koháry István ugyanis meghagyta az uradalmaiban tisztségeket viselő bizalmi embereinek, értesítsék a „felföldi hírekről", kiváltképpen arról, hogy a kurucok - akiket a tántoríthatatlan labanc Koháry csak tolvajoknak tekintett - átkelnének a Tiszán, vagyis vicegenerálissága illetékességi területére is betörnének. A Nógrád, Heves és Hont megyékből, sőt Kecskemétről, Rimaszombatról is érkező levelek címzettje leggyakrabban a szécsényi Dúl Mihály volt, aki a híreket hetente több levélben is tudatja a Bécsben időző gr. Koháry Istvánnal, vagy az eleinte Csábrágban maradt gr. Koháry Farkassal. Gr. Koháry Istvánt a Haditanács azért hívta Bécsbe, hogy véleményt adjon a Felvidéken támadt, most ugyan szétvert, de netán újra összegyülekező „tolvajok és lázadók" (praedones et rebelles) megzabolázása tárgyában. Az ezredes szerint az ismétlődő zendüléseket úgy lehetne megszüntetni, ha a német katonaság mellé - akiket a nép gyűlölt - ezer lovas és ezer gyalogos „magyar nemzeti militiát" toborozhatna, akik havonta 3 Ft zsoldban és kvártélyban részesülnének. Ezáltal elkerülhetnék azt, hogy kellő ellátás hiányában a katonák a szegény nép nyomorgatására vagy fosztogatására vetemedjenek, vagy éppen a „rebellisekhez" csatlakozzanak.29 Ezt a biztos zsoldban és fegyelemben tartott katonaságot az időkhöz és körülményekhez képest különböző helyeken állomásoztatnák, hogy a vármegyék fegyveres erejével együtt üldözzék az esetleg támadó „lázadókat". 27 Uo. 27. (Koháry lt. reg.) 113. Török András Koháry Istvánhoz, Losonc, 1703. június 17. 28 Uo. 117. Koháry „memorialis"-a, 1703. július (nap nélkül). 29 Uo. 118. Joannes a Tiell gr. Koháry Istvánhoz, Becs, 1703. augusztus 6. OL A 14 - Udvari Kancellária, Insinuata Consilii Bellici, 1703/73. és 81. 147
