Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)

mennyien is voltak, a tizenhatezer főnyi lengyel, kozák, litván, továbbá a német birodalom különböző tartományaiból jött, a lengyeleket „elkísérő" császári sereget nem tarthatta el készletük.

Petneki Áron felkutatott és lefordított néhány visszaemlékezést több lengyel szemtanútól. Egy ismeretlen nevű tüzértiszt Krakkóban, 1784-ben kiadott naplója leírta, hogy a seregek november 4. és 8. között az esőzések után megáradt, áthatolhatatlan patakok és a hatalmas sár miatt csak nehezen haladtak előre. Csatlakozott hozzájuk két jól felszerelt lengyel huszárzászlóalj Franciszek Bielinski vajda és Stefan Branicki sztaroszták parancsnoksága alatt, továbbá jó néhány vértes zászlóalj és ezernél több kozák. A szécsényi vár jól megerősített voltáról, az ostrom kiváltó okáról (az őrség önként nem adta meg magát) és egyes epizódjairól ugyanazt írja, amit János király a hitvesének. Részletesebben szólt viszont a szövetséges seregek felvonulásáról. Dü- newald öt császári ezrede északról, a Strázsapart felől támadott, míg a gyalogosok és a kozákok a külvárost rohanták meg, eljutva az erős kettős palánko- kig. A vizesárkok azonban túl mélynek bizonyultak, így az ellenfelek órákig egymásra lövöldöztek, mígnem a törökök fehér zászlót tűztek ki és „a király nagy nevére" megadták magukat, a kapun pedig beengedték a gárdát.15

III. A felszabadított vár birtokba vétele és a lengyel sereg további útjának gyötrelmei

A vár elfoglalását és az utána bekövetkezett eseményeket egy spanyol munka, Don Francisco Fabro Bremundan krónikája örökítette meg.16 Sobieski ugyanis - céljai diplomáciai támogatását remélve - a spanyol uralkodónak, a Ffabsburg-házból való II. Károlynak is írt egy levelet Szécsényből.

A szokásos üdvözlési formula után a lengyel király tudósította a világ legnagyobb birodalma uralkodóját, a spanyol királyt, hogy miután a zord idő beálltával elvált a lotharingiai herceg csapataitól, és seregével ő is téli táborba igyekezett, Szécsény elé érkezett. Szükségesnek látta, hogy e helyet a „keresztény ügy védelme" és a templomok makulátlanságának helyreállítása végett visszafoglalja. Birtoklása ugyanis fontos volt Érsekújvárnak Budával, illetve Egerrel való török összeköttetése miatt. Szécsényt egy Esztergomnál is szebb házakkal és két mecsettel ékesített, „kétezer törökkel fertőzött" városnak, illetve várát mély árkokkal, tölgyfa palánkkal, sőt fallal, továbbá húsz ágyúval, ezerkétszáz szpáhival és janicsárral védelmezett, takarmánnyal, élelemmel és lőszerrel elegendően ellátott erődítménynek nevezte. Miután sikerült meghódítani a helyet, és megkímélte a „nyomorult, könyörgő törökök" életét, intézkedett az erőd császári védőőrséggel való megerősítéséről is. Mindezt avégett jelentette Károly királynak, hogy a törökök ellen

is PETNEKI Áron 1985, 71-84.

ii- BREMUNDAN 1683, 62-63.

127