Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Sobieski János Szécsényben. A vár felszabadítása és pusztulása (1683–1685)

elért 1683. évi sikerek után idejében megfontolhassa, miként használhatja ki az adott kedvező lehetőséget és viheti előre az ügyet a következő tavasszal indítandó hadjárat alkalmával.

A levél utóirata is fontos információt tartalmaz: „Két másik, Szécsényhez közeli erősség, Holloky és Bivak [vagyis Hollókő és Buják], miután megtudták, hogy Szecin városát bevették, alázatosan hozzánk járultak a megadással s önként átadták ezen helyeket."

Bremundan további részleteket is közölt az 1683. november 10-ét követő napok eseményeiről. Az ellenállás után kapitulált szécsényi törökök úgy egyeztek meg a vár feladásáról, hogy a janicsárok és a szpáhik - akiknek a számát ez a forráshely nyolcszáz gyalogosban és ötszáz lovasban határozta meg - menetoszlopban, de fegyverek és málhák nélkül, gyalog, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt Pestre vonulhatnak. November 13-án két lengyel csapatot küldtek ki két közeli kisebb vár elfoglalása céljából, akik az úton szembetalálkoztak a bujáki és hollókői törököknek a megadás felajánlása végett Szécsény felé már elindult követeivel. Velük - mert harc nélkül adták meg magukat - úgy egyeztek meg, hogy fegyvereiket megtartva és málhástul Egerbe vonulhatnak vissza.

Visszatérve azonban az 1683. novemberi, szécsényi eseményekhez, a győztes lengyel, litván, kozák és német csapatok három napig még Szé- csényben maradtak. Végre elegendő élelmet és abrakot találtak és a pihenőre is rászolgáltak mind a vitézek, mind a lovak. János király azonban nem találta elég biztonságosnak Szécsény erődítményét a téli itt-tartózkodásra. Nyilván az őt a határig „kikísérő" németek is azt akarták, hogy a lengyel sereg hazatérjen.

A mór megtette kötelességét, a mór mehet! - Schiller drámájának, a Fies- cónak e szállóigévé vált mondata a legtalálóbb a furcsa helyzetre.

így aztán a király már csak annyit intézett, hogy elrendelte, a „babonás mohamedánok" által több mint egy évszázadon át elfoglalt templomot újból szenteljék fel.17 November 14-én került sor az ünnepélyes szentmisére, amelyen maga Sobieski és a kíséretében lévő egyházi és világi előkelőségek - köztük Kazimierz Jan Sapieha, a Litván Nagyfejedelemség nagyhetmanja - is részt vettek, Te Deummal, énekkel adtak hálát Istennek a győzelemért. A naplóíró ismeretlen nevű lengyel tüzértiszt szerint Thökölytől ismét érkeztek megbízottak, akik újabb közbenjárást s támogatást kértek a királytól - ennél többet azonban nem tudni személyükről és kéréseikről.18

A szécsényi vár gyakorlatilag sértetlenül került a császári és királyi csapatok kezére. Jól megerősített praesidium volt, amelyre a következő évi

17 Uo. 66.

is PETNEKI Áron 1985, 81.

128