Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Nemesi rend, vitézlő rend, szegénység – Bégek, szpáhik, janicsárok és ráják. Szécsény magyar végvári korszakának vége és második török uralma (1647–1683)
NEMESI REND, VITÉZLŐ REND, SZEGÉNYSÉG - BÉGEK, SZPÁHIK, JANICSÁROK ÉS RÁJÁK Szécsény magyar végvári korszakának vége és második török uralma (1647-1683) A török kori nógrádi végvárak település-szerkezetileg három részre voltak osztva, és társadalmuk is három rétegre, csoportra tagolódott. A kőfalakkal, bástyákkal erődített várakon (castrum) belül általában elkülönített lakótorony vagy kastély (castellum) is magasodott, mellettük palánkok- kal, sáncokkal, árkokkal védett polgárvárosok épültek, amelyeket az egykorú- ak váraljának (oppidum subarcense), vagy gyakran „városnak", hostátnak neveztek. A végházak társadalma természetszerűleg eltért a török által 1663 és 1683 között meghódoltatott, Ipoly tói délre fekvő várakban, illetve a folyótól északra fekvő, magyar királyi uralom alatt maradt erősségekben és az alattuk fekvő településeken. Szécsényre a XVII. század közepén sokszínű társadalom és élénk gazdasági élet volt a jellemző. A szécsényi keresztény lakosságot az egykorú források három csoportba sorolva emlegetik: beszélnek a „nemesi rendről", a „vitézlő rendről" és a „szegénységről". A török uralom idején is sokfajta nép lakta a várat, a szultánt magas méltóságú bég és agák képviselték, szpá- hinak nevezett lovas és janicsárnak nevezett gyalogos katonák szolgálták, de nem hiányzott a civil népesség sem. I. A végvári főkapitány-földesurak és a nemesség A bányavárosi főkapitányság főparancsnoksága alá rendelt királyi végvár első embere, a főkapitány személye azonos volt az uradalmon osztozó két főnemesi birtokos család egyikével. így br. Forgách Ferenc 1641 és 1647 között volt Szécsény parancsnoka, miután pedig 1647. június 23-án gyilkosság áldozatává vált, III. Ferdinánd király br. Koháry Istvánt, az idősebbet nevezte ki az Ipoly menti végház főkapitányának.1 A királyi rendelet 1647. szep- * * A közlemény eredetileg „Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663-1703)" című könyvünk (NMMÉ XII., 1986) II. fejezeteként (23- 31.) jelent meg. Tekintettel arra, hogy akkor a többi nógrádi magyar és török végvárral: Fülekkel, Divénnyel, Gáccsal, Kékkővel, Balassagyarmattal, Bujákkal, Hollókővel, Nóg- ráddal is részletesen foglalkoztunk, jelen újraközlés során kiemeltük a kötet Szécsény- nyel foglalkozó fejezeteit, és a szöveget kiegészítettük a témával foglalkozó újabb saját, illetve kollégák által feltárt és elemzett eredményekkel. A tanulmányt új, kifejezőbb címmel láttuk el, és fejezetekre tagoltuk. i JAKUS Lajos 1985,126. 105
