Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)
Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés egy városikistársadalom példáján
vagy beszélgetett valakivel, bemehettem én is, meg a másik is oda, csakhogy nem álltak velünk szóba! Legföljebb, ha ismerős volt, köszöntünk, ő fogadta azt kész. ... olyan, hogy gyere, ülj le, aztán beszélgessünk, olyan nem volt." 1 7 S készen állt a társadalmi távolságokat vallási különbségekké átfogalmazó magyarázat: nem tekintették egyenrangúnak őket, mert a zsidók csak zsidók, a keresztények meg keresztények voltak. A Balassagyarmaton kirajzolódó kép alapján úgy tűnik: az elválasztó határvonalak nem elsősorban a vallási-etnikai csoportok között húzódtak, hanem a társadalmi osztályok között, s csak ezek megélését, tudati megjelenítését segítették az utóbbi különbségek. „...az igaz, hogy Balassagyarmaton a kereskedelem nagy része a zsidók kezében volt... de ... csak egy szűk réteg élt jól és a többség nyomorgott. ... A szerencsétlen vásári zsidó kereskedők, akik télen 10-16 fokos hidegben lovas kocsikon utaztak Szirákra, Pásztora, Érsekvadkertre stb. egész éjszakákat is a lovas kocsin töltve, sokszor még a fuvardíjat is alig tudták kifizetni, mikor félig összefagyva hazaértek vizes, penészes otthonaikba, ahol gyermekeik elég szűkösen voltak táplálva." 1 8 A szegények és alsó-középosztályhoz tartozók kultúrájának meghatározó sajátossága a szegényilletve a kispolgári kultúra volt. A magasabb társadalmi osztályokhoz tartozók életvitelében már kiütköztek a magyar társadalom kettős szerkezetéből is adódó eltérések. Egy keresztény asszony házasságát tisztviselő szülei azért ellenezték egy mozdonyvezetővel, mert az nem úriember. S az iparosok, de főként a kereskedők sem számítottak úriembereknek. Különösen felerősödhetett a tőkében, piacban, haszonban, gyermekeik jövőjét tanulással elérhető társadalmi mobilitásban kereső, kávéházba járó, a „hazájának" a legjobb megélhetést nyújtó települést tekintő gyarmati zsidó nagy-polgárságnak az úri Magyarország világától eltérése a gazdálkodó vagy szegény hivatalnokká süllyedt dzsentrik városában. A XIX. század végétől rendszeresen visszatérő agrárválságok miatt elnyomorodott paraszti rétegek háborgására is támaszkodva többször erőszakos formában is hangot adtak elégedetlenségüknek: 1880-ban például antiszemita szervezetet hoztak létre, 1883-ban sorozatos antiszemita tüntetéseket szerveztek. „Az antiszemita mozgalom, fájdalom, megyénk területét sem hagyta érintetlenül. E részben az első zavargás ffolyó] hó 19-én Balassagyarmaton az izraelita lakosság inzultálásával, illetőleg ablakaik beverésével kezdődött. A szükséges óvó intézkedéseket haladék nélkül foganatosítottam, amennyiben a Rétságon levő csendlegénységet berendeltem és így a zavargók csoportosulását az éjjeli őrjáratokkal lehetetlenné tettem." - jelentette Madách Károly alispán. 1 9 A zsidóságot érintő törvények a balassagyarmati zsidóságot is érintették: a város határában lévő zsidó birtokokból például vitézi telkeket osztottak ki, sokan munkanélküliek lettek. „A Felvidék visszacsatolása idején (1938) a Balassi Gimnázium tanulója voltam. ... Majthényi Gyula, a púpos latin szakos tanár különösen erős propagálója volt ennek 17. U.o. 18. Gát László levelének részlete. In: Balassagyarmati Honismereti Híradó, 1985./2. 128. p. 19. Nógrádi évszázadok. Salgótarján, 1976. 94. p. 58
