Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)
Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés egy városikistársadalom példáján
a szellemnek. ... Majthényi tanárnak kedvenc 'zsidaja', Grósz László igen értelmes, jófejű fiú volt. ... Nos, ezen a fiún kívül Majthényi utálta a zsidókat és bűzlött az antiszemitizmustól, fertőzte az iskola légkörét. A szegény gyerekeket pedig valósággal üldözte már az első órától kezdve. Megkérdezte mindenkitől, mi az apja és hogy az illető miért nem maradt meg az apja mestersége mellett, minek ment gimnáziumba."" ... Balázs Géza (Geszkónak hívtuk) matematika szakos tanár antiszemitizmusát még Farkas István igazgató is kénytelen volt elítélni. Jómagam is emlékszem arra, amit például egy Féderer Tibor nevű (a Hunyadi utcában laktak az izraelita elemi iskola környékén) vallásos izraelita osztálytársammal tett. Szombaton az izraeliták vallásuk előírása szerint nem írhattak. Ezt Balázs Géza is tudta, mégis csak azért is ezen a napon hívta ezeket a fiúkat a táblához és megkérdezte: 'Hajlandó vagy a táblára írni?' 'Nem, tanár úr' - hangzott a felelet. 'Akkor számolj fejben' - jött az utasítás. Féderer Tibor azonban írás nélkül is elvégezte a matematikai feladatot. ... A gimnázium tanári kara többségében szigorú, becsületes, igazságos ember volt!" 2 1 Az Óváros jellegzetes társadalmát, mint a fent felidézett mozaikképek is igazolják, vallási tagoltsága ellenére sem a merev szegregáció jellemezte. A polgári iskolai igazgató háza két zsidó kereskedőé között volt, a zsidó fakereskedő jó viszonyban élt a szomszédjában disznót vágó szlovák hentessel, zsidó kereszténnyel fogott fuvarozási vállalkozásba, a zsidó fürdőkezelőnő maceszkóstolót vitt az evangélikus szabó gyerekének. A társadalom térbeli leképeződésében persze itt is létezett megkülönböztető szabályszerűség: a vagyonosabb iparosok, kereskedők nagyobb házakban, utcafrontra néző lakásokban laktak; a szegényebbek kisebb, rosszabb házakban, vagy hátsó, udvari lakásokban. Az Óváros hajdan sokszínű, mozgalmas világában az értékek, szokások különbözősége ellenére is gazdasági összeműködések, az együttélést lehetővé tevő közös normák vezérelte emberi érintkezési viszonyok alakultak ki: e szabályszerűségek határozták meg az Óváros társadalmának rendjét. 1944 április elején bezárták és lepecsételték a „zsidó üzleteket", májusban pedig a mintegy 2250 főnyi balassagyarmati zsidó lakosságot a „nagy gettóba", a járás területéről idehurcolt zsidóságot pedig az óvárosi „kis gettóba" telepítették. A zsinagóga környéki területet jelölte ki az alispáni rendelet a helyi zsidóság lakóhelyének. A Rákóczi fejedelem útján néhány épülettel, s ott is elsősorban az üzlethelyiségekkel kivételt tettek, azonban ezeket lefalazták a zárt terület felé. Az óvárosi kis-gettó egyik fontos közintézményének, a nyilvánosháznak a bejáratát is áttették a gettón kívüli rész, az Ipoly part felé. „Hát ebbe az volt a szerencse, hogy nekünk nem kellett mozdulni, mert az utcának az az oldala, ahol mi laktunk, az a gettóhoz tartozott. Tehát mi maradtunk a helyünkön. És hát akkor, még a gettóban kiválasztották a fiatalokat, katonaviselteket és azok rendőrök voltak és egészen május 15-éig a gettóban voltak. Mi 20. Majthényi Gyula állítólagos antiszemitizmusának ellentmond a Tyekvicska Árpád által e kötetben közölt 15. számú dokumentum! 21. U.o. 125-126. p. 59
