Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés egy városikistársadalom példáján

akadt példa. „Aztán volt még egy építész, a Magos Dezső, ennek is volt több háza. 12 Elvitték őt is, a gyerekeit is, keresztény felesége volt..." Az intézmények egy részét mindkét csoport használta, csak a vallásgyakorláshoz kapcsolódókat nem. Bár több visszaemlékező megerősítette, hogy például a rituális fürdőben mások is megfürödhettek. Az azonos osztályhelyzetű, egymás közelében lakó - bár különböző vallású családok mindennapi életmenetéről szóló beszámolók nyelvi fordulataitól azonban eltérnek a jómódúak életét, értékrendjét megítélő megfogalmazások. Ha a hétköznapokról szólnak, s a hasonló helyzetű családokról beszélnek, nem elkülönülten működő csoportok idéződnek fel az emlékképekben. Jó szomszédokhoz illően kisegítették egymást, ha kellett; az asszonyok kóstolót vittek; munkát vállaltak egymásnál;, „...ha nekem nem volt borotvaszappanra, borotvapengére, vagy ha elmentem, kellett egy kiló vagy két kiló mész, cement vagy festék: 'Gyula úr, adjon nekem!' 'Menjen, vegyen magának!' Én jobban tudtam, mi hol van nála a raktárban, mint ő. Én jártam neki festéket keverni és megfizetett rendesen. ... hogyha dolgoztunk, behívott a konyhába, megkent egy nagy karéj vajaskenyeret, hogy együnk, hagymát, valamit."

1

3 „Az is, amikor ott dolgoztam, akkor, gyerünk, azt mondja, volt ott egy kóser kis zsidó üzlet, gyerünk, azt mondja, egy féldecire. Nem volt olyan nap, hogy egy féldecit meg ne ivott volna velem, míg ott dolgoztam."

1

4 Ha a zsidóságról, mint csoportról gondolkodnak, megjelennek - a másság kifejezésére - a rendes zsidó, a piszkos zsidó és a hasonló kifejezések. Ezek egy része a különböző helyzetű társadalmi csoportok közötti kapcsolatról szól, s ebben némiképp a társadalmi különbségekhez való rendies és polgári viszonyulások eltérései is megjelennek. A rendes gazdag zsidó segítette a szegény zsidókat, de a keresztényeket is. „Voltak szegények, de ... ha egy szegény zsidó elment egy gazdag zsidóhoz, nem úgy mint a keresztény, hogy kiküldött a szolgálójával két fillért, hanem adott neki 20 pengőt és azt mondta: 'Eridj, menj a másikhoz is, attól is kérjél, vegyél magadnak egy lovat és kezdjél meg rongyot szedni!' És gyarapodtak!"

1

5 A piszkos zsidó a hitelbe adott áru után kamatot számolt fel, a maga hasznát nézte. Az óvárosi családok a maguk, vallási különbségeket is elfedő kispolgári életformáját élték. A városközpont és a zsinagóga körüli utcák nagypolgár zsidósága azonban, a vallási azonosságot és különbözőséget is figyelmen kívül hagyva magatartásában is kifejezte a társadalmi különbségeket, „...nagy üzlete volt, dolgoztak benne vagy négyen segédek. ...olyan volt, hogy a Buttlert, meg a Majláth grófot bármikor zsebre vágta volna. ... Úgy jártak, mint a grófok, kiöltözve, persze."

1

6 Akárcsak a vármegyei urak, tehetős hivatalnokok, földbirtokosok, jómódú keresztény értelmiségiek és tőketulajdonosok. „Bemehetett volna abba a vendéglőbe, ivott 12. Részlet az L.M.-mel készült interjúból. 13. U.o. 14. U.o. 15. U.o. 16. U.o. 57