Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés egy városikistársadalom példáján

kaptak lakást, mert kiszolgálták őket. ... Mellettük Rudas József lakott, mérlegkészítő volt és javító. Hátul lakott, műhelye is ott volt. Elől lakott egy részeges építész, és még lakott ott egy hentes is, a Stolczék, annak üzlete nem volt, csak a vágóhídon dolgozott. Ez a három család csak lakó volt. Akkor itt volt a Rudasék depója, ott volt a faüzlet. Először nem is volt itt lakás, csak a telep meg az iroda. ... Mellettük a Szamkó hentes és mészáros, hátulról jártak be a kocsik, hatalmas vágóhíd, ott vágták a disznókat, ólak, mészárszék, hentes műhely és szép nagy ház volt. A Szamkó néni meg a főutcán árult, a boltjukban. Utána a Kristófék laktak, annak az Ádám zsidó fuvarozó volt a társa. Nagy teherautójuk is volt. fuvarozó vállalkozás voltak. Még a Bojtos Kati néniék is ott laktak, ő olyan kiskofa volt. A piacon tejfölt és tejet árult, a Kristófék lakója volt. A Kristóf keresztény volt, az Ádám meg zsidó. Az iroda itt volt a háznál. A Kristóf dolgozott, az Ádám meg urazott. Fölvette a rendeléseket, a Kristóf meg ment. Sofőr nem volt, ő vezetett. Utána következőben egy kereskedő lakott, Löffler volt talán a neve, utána a Trohencsik. Táborira magyarosítottak. Aztán ott volt a Domonyi orvos, övé volt a ház, itt volt a rendelője is, hozzájártunk. Elvitték és nem jött vissza se ő, se a felesége. De volt itt még a Bánhidi doktor is, Szamkó lány volt a felesége, a Szamkó házban laktak."

4 A tér keleti felén élt a rituális fürdő kezelője is, a fürdő a Zichy utca és az Óváros tér sarkán állt. A téren nyugatra haladva már szinte csak zsidó családok éltek: sokuknak a városközpontban volt üzlete. A lakók a magas státuszúaktól a nincstelen, elhagyott öregekig vagy a sokgyermekes nyomorgókig „a megélhetési formák sokaságát felmutatják, a legjellemzőbb itt mégis a közepesen tehetős kereskedők és iparosok jelenléte. . .. (A tér) lakói nagyobbrészt zsidók, kisebbrészt pedig olyan keresztények, akik tulajdonképpen sajátos szerep-kiegészítő szimbiózisban éltek a zsidók ősi szokásokra épülő, hétköznapjaiban mégis rengeteg adaptív életforma-elemet is magába olvasztó kultúrájával; ... utánozhatatlanul izgalmas terepe lehetett foglalatosságok, életcélok, praktikus teendők, hitek, vallás-gyakorlások, a megélhetésért való küzdelmek, a vagyonosodásért való erőfeszítések és űzött praktikák; a tárgyakban, munkaeszközökben, termelő-célú vagy lakásul szolgáló építmények jellegében kifejeződő értékek, törekvések, ízlések, életfelfogások színes, sokszálú viszony-rendszerének."

5 A Zichy utca sarkán banképület állt és egy zsidó vaskereskedő üzlete. A visszaemlékezések szerint a zsidó családok között kocsmáros, kereskedők, bőrkikészítő üzem tulajdonosa, malmos, „magánbankos" is volt. A keresztény családfők sorában sofőrt, szabót, mozipénztárost, asztalost, szitakészítőt, fodrászt, harangozót, péket, csendőrt, susztert, napszámost, alkalmi munkást, nincstelen öregembert soroltak fel. A Templom utca sarkán áll a XVIII. század második fele óta a katolikus plébániatemplom, a hozzá tartozó fiú-iskolával, melynek emeletén az igazgató-kántortanító lakott. Másutt a katolikus templom környékét a hozzá „illő" polgárok népesítették volna be, itt beolvadt a zsidóság lakóterületébe. A templommal szemközti sarkon a 4. Részlet egy interjúból. 5. Závada Pál: i. m. 93. p. 54