Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Történelem - Tyekvicska Árpád: A bíboros útja (Mindszenty József "kiszabadítása" 1956-ban)
zolt a rádióban a Hazafias Népfront felhívása a különböző szintű nemzeti bizottságok választására. Éjszaka a járási rendőrkapitányságon Malics Géza százados, parancsnok vette a BM megyei főosztályának táviratát, melyben utasították őt a nemzetőrség felállítására. Malics a páncélos laktanyát hívta, ahol az éjszakai parancsnoki ügyeletet Pálinkás Antal adta. Pálinkás és néhány tiszttársa némi tanakodás után úgy döntött, hogy behívják Garamit és megbeszélik vele a teendőket. Nem tudjuk, hogy pontosan hogyan formálódott meg a döntés, dc október 29-e hajnalán az ezred vezetése a laktányába hozatott több rétsági lakost, főként a tömegszervezetek és a pártbizottság vezetőit, tanácsi dolgozókat és Garami irányításával együttesen megválasztották a Járási Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanácsot, melynek elnöke dr. Lukáts Iván orvos, a Népfront járási elnöke, alelnökei dr Haniszkó Kálmán, dr László Tibor, Kovács Ferenc, titkára Sztrányai Miklós és Bolcsó Pál lettek. A karhatalom parancsnoka, akárcsak Lánszki „forradalmi tanácsában ", Garami Lajos maradt. Másnap, katonai autókon, küldöttségek járták végig a járás falvait, kivivé az éjjel megfogalmazott kiáltványt, melyben a járási forradalmi tanács fölszólította a községek lakosságát, hogv ők maguk is válasszák meg forradalmi vezető szervüket. 2 5 25. Később - az ellenük folyó eljárás során - Garami Lajos és Pálinkás Antal is egybehangzóan állították, hogy Malics akkori elmondása szerint a főosztály olyan utasítást adott, hogy a vegyes (katona, rendőr, nemzetőr) járőrök felállítása mellett meg kell választatni a különböző forradalmi tanácsokat is. A két álláspont szembesítése nein hozott eredményt. Az említett távmondatí utasítás valószínűleg ahhoz hasonló lehetett, mint amit a Kossuth Rádió bemondója október 28-án 23.25-kor olvasott be. - Az új forradalmi szerv összetételét szemlélve, a megelőző Lánszki-féle tanácshoz képest, a legszembetűnőbb változás a sokak által gyűlölt járási tanácselnök kimaradása, illetve a MDP pártbizottság vezetőinek bekerülése volt. A valóságban azonban, a választott vezető tisztségviselők névsorát szemlélve, egyfajta szakszerüsödésről beszélhetünk (Lukáts és László orvos, Haniszkó, Bolcsó és Sztrányai a háború előtti közigazgatáson nevelkedett hivatalnok voltak), a járás operatív vezetése egy nem kommunista - a járási tanácson a fiatal és bigott kommunista pártcsoport tagjaival személyes konfliktusban is lévő - csoport kezébe került. - Jellemzi a járási erőviszonyokat az ezred vezetésének lendítő és meghatározó szerepe. A közeli Balassagyarmattól eltérően, ahol „az államhatalom teljes gyakorlását" átvevő forradalmi tanács a határőséget is a saját irányítása alá tudta vonni, Rétságon a laktanya elkülönült intézkedési egység maradt, szoros kapcsolatot tartva a civil forradalmi szervezetekkel, elsősorban a nemzetőrség felfegyverzésének, illetve 3()-a után a közös karhatalom megszervezésének ügyében. - A felülről, mintegy szűkkörű „puccsal" megválasztott tanács tulajdonképpen a járási „elit" egy részének szándékait, elképzeléseit tükrözte. A valamivel szélesebb tömegtámogatást akkor kapta meg, amikor 29-én késő este egy - részben ittas, falusiakból álló - csoport behatolt a tanácsterembe és kihúzta a tanács listájáról az összes kommunista nevét, kivéve az ezred parancsnokáét, aki talán csak jelenlétének köszönhette, hogy formailag a karhatalmi bizottság tagja maradt. A viszonyokra jellemző, hogy az esti jelenet „határozatát" később senki sem vétózta meg, azt még az. eltávolítottak is kénytelenek voltak tudomásul venni. - Huszonkilencedikén a községekbe kiszálló küldöttek általában a tanácselnököt vagy más, általuk ismert személyt kerestek fel és bíztak meg a forradalmi tanács-választó gyűlés összehívásával, levezetésével. A járás 153
