Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Történelem - Csáky Károly: "... Feltűnést nem keresve, csupán használni akarva dolgozott..." (Gyürky Antal élete és munkássága)
A társadalmi viszonyokról szólva először a közhangulatot érzékeltette könyve második fejezetében a szerző. Megtudjuk, hogy Kossuth titkára, Rákóczi János, akit Madách is rejtegetett, sokáig lappangott a megyében paraszt ruhába öltözve. Többször járt öccsénél. Sándornál, a Hont megyei Rákócon. A volt honti honvédtisztek közül többen, például Pongrácz László ezredes is Plachy Ferenc király i tanácsosnál tartózkodott Szclényben. "Az öreg úr - írja Gyürky - sokat veszélyeztetett ezen emberbaráti s hazafiúi áldozata által". Nagyobb összjövetelekre csak 1860-ban került sor, amikor is Széchenyi István halála alkalmából tartottak népes gyászünnepélyt a Kaszinóban. A második kötelében is foglalkozik Gy ürky a nemzetiségekkel. A szlovákságot, mely a megyében élt. így jellemezte a szerző: "Annyi bizonyos, hogy a megye tót lakossága általában véve csendes természetű, engedelmes, és sohasem foglalkozik nemzeti eszmékkel, sőt nem is bir hajlammal politikai kérdések felett gondolkodni. De ha izgatásoknak vannak kitéve, akkor a panslavisztikus eszmék iránt inkább fogékonyak a protestáns tótok, mint a katolikusok" 1 1 Hont megye történelmi nevezetességeit tárgyalva a szerző szól a végvárakról: Csábrágról. Bozókról, Korponáról. Selmecről. Szitny áról. Drégelyről. Hontról. Ságról és Damásdról. Ezek az összeírások azonban csak a közölt adatok ellenőrzése után hasznosíthatók, hisz a szerző nem jelölte meg adatainak forrását, nem hivatkozik a szakirodalomra stb Külön fejezetben tárgyalja a megye címerét és zászlaját, megállapítva, hogy a címcr már a 12. században megvolt. "Erre mutat a pajzsban levő páncélos kéz. mely egyenes kardot tart. olyat, minő a Szt. Istvántól származó koronázási kard, s erre mutat a pajzs felett a páncélos fö is". 1* Hont megye társadalmi viszonyait a szerző egészen 1882-ig terjedően vizsgálja. Ez a vizsgálódás persze elsősorban saját tapasztalatain alapul, hisz Gyürky később újra a megyei közélet egyik jelentős alakja volt. Véleménynyilvánításaiból nem hiányzik a bíráló hangvétel, a kritikus észrevételek egész sora sem. "Az emberek nagy részénél a kegyeletet - olvassuk a valódi szívélyességet, az érdem iránti tiszteletet s felebaráti szeretetei az önérdek egészen háttérbe szorítva; a legtöbb jó képet, barátságot, tiszteletet s felebaráti szeretetet csak önérdekből mutat, pénz s vagyon kell mindenkinek, ezért fiit. szalad s áldoz mindent; feláldozza jobb érzelmeit, elveit, kész a szabad ember legjobb kincsét: önérzetét feláldozni. S a hatalom előtt, ha attól valamit várhat, magát szolgai módon, emberi méltóságán alul megalázni..." 1'* Külön kis fejezetet szánt a megye központjának. Ipolyságnak a bemutatására. Elmondja, hogy a volt uradalmi pajta melletti "ronda teret" még ő alakíttatta át sétatérré. A hajdani marhavásárokat is az ő idejében tiltották ki a piacról, a város központjából cgv távolabbi helyre, a sóház mögötti térre. Mára azonban cz is beépült. 77. Uo. 185. p. 78. Uo. 162. p. 79. Uo. 168. p. 140
