Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

cenzualisták olyan földesúri joghatóság alatt élő sze mélyek is voltak, akik a kötelezettségeiknek készpénzben, egy összegben tettek eleget. A leg főbb konfliktus- forrást az utóbbiak elégtelen hozzájárulása jelentette a közös költségekhez: mióta a méltóságos uraságok a mesterembereket és zsidókat a balassagyarmati városnak magisztrátusa s bírósága alul csak önön maguk hatalmuk s jurisdictiójuk alá vették, azolta a mesteremberek és zsidók sem a hadi rendeknek szolgálatokra, sem quártély adásokra, egy szóval semmi legkisebb segítségekre a városbelieknek nincsenek, hanem szabadon élnek” — fogalmazódott meg az úrbéresek panasza. Válaszul az uradalmak a földműveseket is a cenzualisták irányában méltánytalansággal vádolják,

^ A Szentháromság plébániatemplom főoltára. Az oltárkép H. G. B. sankt pölten-i festő müve 1763-ból. A Szent Felicián ereklyéi a róla elnevezett oltáron. A Körmenet a hagyományossá vált nyári Szent Anna-búcsún. ► A Jó Pásztor szobra a templom szószékén.

mondván, hogy „ha alájuk kellene őket adni, ki kellene azon városból költözniük”. Ez az oka, hogy a cenzua- listákat, „azt, mint míveltebb osztálybelieket, a parasztoknak ellen pártolják”. Számuk rohamosan nőtt, a 19. század első harmadában a város 553 telkéből már csak 89 volt úrbéres, viszont 443 volt cenzualista. Míg az úrbéres lakosság bizonyos egyneműségéről beszélhetünk, ezzel szemben a cenzualisták a legváltozatosabb képet mutatják. Volt köztük mesterember, kereskedő, orvos, értelmiségi. ■ A behívott német mesteremberek mellett éltek itt az uradalmak által „megtűrt” zsidók, eredetileg török állampolgár „görögök” (leginkább szerbek, macedónok), bármely okból városunkban letelepedett honorá- ciorok, sőt nemesek is. A letelepülőknek ún. házi levelet kellett aláírniuk, melynek minden egyes szava a földesúri jogok védelmét szolgálta. így volt ez például a kiváló megyei orvos, Bérczy János esetében is, aki 1829-ben írta alá a következő sorokat: „A nagy méltóságos vá33