Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

és kereskedők számbeli növekedésének egyik kísérőjelensége volt a város vásáros hely- lyé, a közelebbi és távolabbi környék piacává alakulása. ■ A különböző mesteremberek céhekbe tömörítése szintén gróf Balassa Pál érdeme. 1751-ben készült el a posztósok és a vargák, 1755-ben pedig a szabók és szűcsök közös céhlevele, amelyeket még a helytartótanáccsal is jóváhagyattak. A posztósoké 55, a vargáké 34, a szabók és a szűcsök céhlevele pedig 22 arti- kulust tartalmaz. 1761-ben alapították a gombkötők céhét, 1818-ban a szíjgyártókét, 1826-ban az asztalosok, kovácsok és lakatosok, 1829- ben pedig a kalaposok, kádárok, kötélverők és nyergesek céhét. A fejlődés végét jelzi, hogy 1851-ben, részben a vegyes szakmák céheinek szétválása miatt, már 16 céh működött a mezővárosban. A céhek nem csak gazdasági egységet jelentettek. Hierarchikusan szervezett belső rendjük, közösségteremtő szokásaik, a szolidaritás és összetar-