Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

tozás kötelezettsége, a mester és legény patriarchális viszonya meghatározója volt a tagok mindennapi életének, alakította gondolkodásmódjukat, még öltözködésüket is. Ipart űzni a céheken kívül csak „kontárként” lehetett. A kontárok - vagy „himpellérek” - már csak azért sem lehettek céhtagok, mert azokat a városban szigorúan kötelezték a keresztény vallási szertartásokon való részvételre. Ilyen módon céhen

kívül maradtak az egyre nagyobb számú zsidó iparűzők. Számukra a kívülmaradás előnyökkel is járt. Legalábbis erre vall a balassagyarmati szappanos és gyertyás céhmesterek, Frey Ignác és özvegy Kultsár Jakabné 1823-ban kelt levele: ..... érzékeny fájdalommal tapasztaljuk azt, hogy a helybeli kereskedők, nevezetesen pedig azok a zsidók, akik kereskedő boltokat tartanak, azonban a tekintetes, nemes várme36