Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
A város határa a régi gyarmatiak számára szent és sérthetetlen volt. Első említését 1247-ből ismerjük. Az oklevél csupán magyar helyneveket említ. Innen tudjuk, hogy már ekkor megvolt az az út, melyet századokig Visegrádi útnak neveztek. A határvonal megsértői az egész közösség bosszújára számíthattak. Egy határbejárás alatt felvett tanúvallomás őrizte meg számunkra azt a 17. századi történetet, mely szerint „a balassagyarmati és kővári urasá- J gok az Ipoly vize folyásától kezdve egy darab w részen soha a határba meg nem egyezhettek, sőt egy időben ... méltóságos gróf Balassa Bálint és Káváry Pál között szinte a ^ határ végett nagy villongás lévén, ^ össze is verekedtek, és azon helyen hét ember életét is vesztette, akik csakugyan ottan el is temettettek.“ S arra, hogy a város akkori lakosai miként gon- > doskodtak arról, hogy a / határvonal pontos ismerete | У ’’ átmházódjon a következő Щ nemzedékekre, álljon itt j 4 egy másik tanúvallo- j más: Hajdú János „az édesanyjával még megvesszőzték“. Tiltakozására akkor azt mond- Ц \ ] N \ ^ ^ jly ta ne>д •JL * % Balassa-Gyarmathon ^ nyomorogván“, mint tíz- ff éves gyermek látta egyszer, hogy „az egész gyarmathi lakosok kimentek a város- | bői“. Utánuk eredt, és ahogy járták a határt, a Gödörnél levő nagy hársfához értek. Ekkor megra- í gadták őt „a határjáró komoly férfiak és ottan sírásig 28
