Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

VAROS! i

ki „a mostani (1741) gyarmathi kis Szabados Miklós apja: Semmi az édes öcsém, ki j nyősz te abbul, de emlékezzél rá, hogy itt légyen a gyarmathi határ. “

vetette alapját a város fölvirágzásának.” Balassa Pálról — aki 1751-től 1768-ig bérelte a Zichyek divényi uradalmát is —, az első magyar nyelvű megyetörténetünk szerzője, Mocsáry Antal is azt írta, hogy „ezen nagy ember eléggé esmeretes” a hazában. О volt az, aki látva a város lélekszámúnak csökkenését és a gazdasági hanyatlást, javasolta 1740 áprilisában gróf Zichy Ká- rolynak a fejlődést előmozdító iparos és kereskedőréteg betelepítését. Nagy Ivánt idézve:

....ez idő tájban

mesterember, görög, zsidó úgy elözönlé a várost ... hogy ezek jóformán kétharmad részét tevék a városnak.” Mint buzgó katolikus, uradalmaiban hét templomot építtetett, közöttük a balassagyarmatit, melyet 1746-ban, addig nem látott külsőségek mellett, több ezres tömeg részvételével szenteltek fel. Az áldozatos főúr XIV Benedek pápától a kékkői várkápolnában elhelyezendő ereklyét kapott, éspedig, ami ritkaság, egy vértanú — Szent Felicián (|303) — teljes csontvázát, a vérébe mártott szivaccsal együtt. A gróf f" azonban az ezüstfoglalatú kristályüveg koporsóban elhelyezett ereklyét az általa alapított balassagyarmati templomnak adta, ahol az 1759- évben Szent István király ünnepén helyezte a díszes oltárra gróf Révay Antal milói címzetes püspök, esztergomi kanonok. Balassa Pál, városfejlesztő kezdeményezéseinek további lépéseként, 1751-ben a település számára hetivásár tar29