Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

Az 1945 elején Lippay Lajos katolikus plébános elnökletével megalakult nemzeti bizottság legfontosabb feladatának a romok eltakarítását, az alapvető élelmiszerek biztosítását tekintette. A március végi földosztás során 620-an kaptak házhelyet,

239-en termőföldet. Egy rövid ideig úgy tűnt, az ország lakói saját kezükbe vehetik sorsuk irányítását. A novemberi választások Gyarmaton a Kisgazdapárt elsöprő, több mint 80%-os győzelmét hozták. Itt járt a miniszterelnök, Nagy Ferenc, a református egyház harangszentelésén részt vett Tildy Zoltán köztársasági elnök (aki gyermekkorának néhány évét — apja alispáni iktatóként a vármegyeházán kapott állást — városunkban töltötte). Tervek születtek: új óvodára, gőzfürdőre, kislakásokra, kultúrházra, út- és csatornaépítésre lenne szükség. Megvalósításukra sokáig nem kerülhetett sor. Hiába szavazott itt a gyarmatiak többsége 1947-ben is a magántulajdon, a parlamentáris demokrácia mellett, a Balassagyarmaton alig 12%-ot, míg Salgótarjánban a vok- sok háromnegyedét megszerző MKP az eszközökben nem válogatva szerezte meg a hatalmat. A következő választásnak pedig már nem volt tétje: a szavazatok 99%-át a népfront jelöltjei kapták. ■ A kommunista párt megyei határozata már 1946 elején rögzítette: „A megyei bizottság kérni fogja a központi vezetőségen keresztül a belügyi kormányzatot, hogy valósítsa

meg Balassagyarmat megyei székhelyének Salgótarjánba való áthelyezését, ezt kérjük a jó elért választási eredményeink jutalmául.” Rákosi Mátyás már 1946 őszén ígéretet tett arra, hogy a kommunisták eleget tesznek a kérésnek: „A szűnni nem akaró tapsvihar és lelkes éljenzés után Oczel János nemzetgyűlési képviselő tett hitet az új harc mellett, amelyben felemelt ököllel az egész hallgatóság is részt vett.” Az 1949- december 14-én kelt kormányrendelet Nógrád megye székhelyét Salgótarjánba helyezte. A kommunista párt szemében Balassagyarmat megbízhatatlan, „reakciós” polgárváros volt a szilárd bázist jelentő Tarjánnal szemben, ezért már a kormányrendeletet megelőzően megkezdődött a háttérbe szorítása. Megszüntették az itt megjelenő helyi és megyei lapokat, főleg a megyeszékhelyet érintette a közigazgatási dolgozók В-listázása, 1946-tól folyamatosan az MKP soraiból került ki a főispán, a szociáldemokraták adták az alispánt; központi támogatással megindult Salgótarján ipari és infrastrukturális fejlesztése.

A Kommunista választási nagygyűlés meghívója 1947-ből. A Nógrád Megye Tanácsának első ülése a vármegyeházán, 1950. június 15-én. A Nógrád vármegye vezetői 1949-ben - még Balassagyarmaton, a vármegyeháza bejáratánál. ► A salgótarjáni nemzeti bizottság levele a belügyminiszterhez 1946-ból.

182