Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
Balassagyarmat politikai megbélyegzése már meglepően korán, az első békés hónapok eltelte után megkezdődött. Nem később, mint 1945 szeptemberé- . ben olvashatták — ha olvastak egyáltalán salgótarjáni lapot — városunk lakói a Munkás „Tekintetes vármegye" címmel megjelent veretes írását. A cikk szerzője így ír az akkori megyeszékhelyről: „A Magyar Kommunista Párt szeptember 9-én népgyülést tartott Balassagyarmaton. Ezzel a népgyüléssel kapcsolatban meg kell említenünk egyet- mást a ‘tekintetes vármegye’ székhelyéről. Nógrád megye székhelyének kellem- lennie — az új idők szellemének megfelelően — a megye gazdasági, politikai és kulturális élete irányító központjának. Valljuk be őszintén és nyíltan, hogy ezt a szerepét nem tölti be. Sőt egész nyugodtan mondhatjuk, hogy Balassagyarmat és járása a reakció sötét fészke ...A ‘méltóztassék’ és ‘parancsolj kérlekalásan’, ‘urambá- tyám’ szelleme; a bürokratikus intézkedések, a múlt összes reakciós bűneivel, népellenes magatartásával, ott terpeszkedik most is egyes hivatalokban ... Mi nyíltan és minden takargatás nélkül kimondjuk: a megyénk székhelyén az értelmiség nagy része nem akar a szociális haladással, az új, népi demokráciával megbarátkozni és távol tartja magát attól, ami népi demokratikus ... Kiss elvtársnak, a kommunista párt szónokának igaza volt, mikor azt mondta a népgyűlésen, hogy reakciós az, aki a demokrácia legerősebb és a demokráciáért legtöbbet tett pártja ellen, a Magyar Kommunista Párt ellen agitál... Mi lefogunk csapni ezekre a sötétben bujkáló nemzetárulókral Azt a szabadságot, melyet a Vörös Hadsereg adott nekünk, meg fogjuk Balassagyarmaton is tartani, akárhogy prüszköl is ellene a reakció. De nemcsak megtartjuk, hanem minden acsarkodás dacára, a reakciót le fogjuk győzni a munkás-paraszt és értelmiségi egység erejével!" A balassagyarmatiak igyekeztek szembeszállni azokkal a törekvésekkel, amelyek városi létük alapjait veszélyeztették. 1947-1948-ra az ellenállás lehetősége végletesen leszűkült. Tömegek mozgósítására már csak a katolikus egyháznak volt ereje. A felmorzsolódó pártok és az akadozva működő egyesületek a polgári lét utóvédharcát vívták. Az ellenállás gondolata a családi beszélgetésekben, szűk baráti társaságokban kaphatott csak nyilvánosságot, jó négy évtizedig.
