Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

asszony ismeretlen kedvese, aki 1891■ október 12-én így osztotta meg férfias gyötrődését menyasszonyával: „Kedves, jó Lalám! Elérkezettnek gondolnám azt az időt, amely bennünket külsőleg is azzá egyesítsen, amik szívben és lélekben már úgyis oly régóta vagyunk. Azért ha magácskának nincs ellene kifogása, úgy még ma átadom e külső jelt, mely áldott lényét egy egész életre hozzám fogja fűzni, hogy távozó testvérem már mint kedves menny asszonyomtól vegyen magácskától búcsút. Midőn tehát annak elhatározására kérem fel, hogy a ma megtartandó jegyváltásunk megtörténte vagy annak esetleges elhalasztása fölött végezzen, szívem arra kényszerít, miszerint magácskának még egyet mást elmondjak. ... Csak azon körülményről akarok megemlékezni, hogy azon nagy boldogság közepette, melyben ön érzelmeim viszonzása által

engemet részesített és részesít, miért voltam gyakran oly csüggedt lelkű, s miért nem tudtam, s nem tudok a boldogságomnak mindig egyformán örülni. — Azt hiszem, hogy még azon esetben is, ha betegségemet most nem is említeném, teljes tudatában volna annak, hogy csakis abban keresendő átélt szomorúságom és bánatom oka. S most is, midőn oly nagy elhatározással magácska elé lépek, nem egészen a boldogság nyugodt és édes tudatával teszem azt, hanem a jövő feletti töprengés aggodalmával, mely bánatossá és izgatottá teszi szívemet, lelkemet. Mert habár több szakember arról biztosított, hogy betegségem nem oly mérvű és fokú, miszerint az életemre nagyobb kihatással volna, én mégis úgy érzem, hogy testem szervezetében betegségem által oly változások állottak be, melyek nem fogják engedni, hogy életemnek úgy örülni tudjak, mint más egészséges ember, ki egyetlen vágyát, mely szívét még hevíti, teljesedésbe menni látja. Ez körülmény tesz minden lépésemben oly habozóvá, ez tesz ingadozóvá boldogságom elérése iránti törekvésemben, mely boldogságot nem tudom, nem-e csak kierőszakolom magamnak végzetemtől. - Ez hajtott ma is arra, hogy rövid szavakban kifejezzem azt, mi bennem aggodalmat ébreszt, mi felköltötte lelkemben ennek gondolatát, képes leszek-e arra, hogy jó tulajdonokban oly gazdag lelkét boldoggá és elégedetté tegyem. — Ha elég erősnek hiszi