Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

lentek meg vidékünkön. így egykor talán a keresztény bolgár állam területéhez tartozott az a hely is, ahol 900 táján a honfoglaló magyarok Gyarmat törzsének tagjai megalapították a mai települést. ■ Városunk alapítóinak magyar voltát a Gyarmat név teszi vitathatatlanná. A név tanúskodik egykori lakóinak katonai szolgálatáról és hadrendi beosztásáról.

Jelentése máig tisztázatlan, talán csak annyit mondhatunk róla biztosan, hogy török eredetű szó. A Kárpát-medencében közel két tucat település viseli még ma is ezt a nevet, sőt, hasonló hangzású helységnevek a távoli Baskíriában is előfordulnak. ■ Miután a Kadocsa, Szovárd és Huba vezette magyar sereg 902 táján elfoglalta Nóg- rád várát, megkezdődhetett az Ipoly-völgy megszállása. Az a hely, ahol a Gyarmat törzs megtelepedett és Gyarmat falu létrejött, utak találkozásánál, a belső védő gyepű közelében, tehát stratégiai helyen feküdt. Az akkori határok védelmére, az Ipoly északi partjára telepített Nyék, Keszi, Kővár,

Kér, Kürt, Gyarmat hadakkal szemben (Balassa)gyarmatnak - a déli parton - tipikusan hídfő szerep jutott, itt volt a folyó legforgalmasabb átkelőhelye. Talán az Alföldről észak felé irányuló kereskedelem egyik ellenőrző állomásaként is szolgált. ■ Gyár mat telepítése óta falu volt. Katonáskodó és dolgozó szabad emberek közössége, akik a falu határain belül osztatlan földközösségben (azt „nyílhúzás szerint” használva) gazdálkodtak, és — a nógrádi falvakban még a 18. században is élő ősi jogszokás szerint - közös ügyeiket a „falu füstinél” intézték, a bíró döntése szerint. ■ Időnként maga a király és kísérete is meglátogatta vidékünket. Különösen IV Béla fordult meg sokszor erre, a zólyomi vadászterületekre utaz- tában. Fényes napok lehettek ezek a település lakói számára, de egyben fárasztóak is, hisz a kíséret élelmezéséhez és ellátásához szükséges javakat nekik kellett előteremteniük. A település ugyanis a kezdetektől Hont várához tartozott, a vármegyék kialakítása óta Gyarmat katonanépe várjobbágyként

► Az Ipoly folyó vidéke a honfoglalás korában, Belitzky János szerint.

12