Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

szolgálta a királyt. A falu életének az 1241. évi tatárjárás vetett véget: temploma romba dőlt, a település elpusztult. ■ A tatárok elvonulását követően Balassagyarmat történetében az a második 300 év kezdődött el, amely folyamán a földesúri vásáros falu mezővárossá fejlődött. Újratelepülésekor a legnagyobb változást az jelentette, hogy királyi tulajdonból 1246-ban családi kézbe, a Balassák ősének birtokába került. Ezt követően kezdhette meg az akkor még lakatlan terület benépesítését Detre fia Miklós, aki a család ősei sorában a nagy telepítők közé tartozott. О építtette azt a védelmi célokra is alkalmas lakótornyot, amely a kései utódok számára a mai városi címer mesteralakját ihlette. A gyarmati lakótorony többemeletes donjon, azaz „öregtorony” lehetett. Már első említésekor véres családi leszámolás tanúja volt: a toronyerődöt 1290-ben „nagy vérontással és emberhalállal” foglalták vissza jogos tulajdonosai. A földesúri joghatóság alá került település

A tatárok által 124l-ben elpusztított Gyarmat falu újjászületésének „anyakönyvi kivonata" IV Béla 1246. évi oklevele, amely a következőképpen hangzik: „Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királya, kíván minden jelen levelünket olvasó keresztény hívőnek üdvöt a mindenek Megváltójában. Mind a mostaniaknak, mind az ezután következőknek azt kívánjuk rendben tudtára adni, hogy mi kedvelt hívünknek, Miklósnak, Detre fiának, a Liptó megyében fekvő két pusztájáért, Újfaluért és Palugyáért cserébe adjuk a hozzánk és Hont várunk kötelékébe tartozó földet, amit közönségesen Gyarmatnak neveznek, mégpedig ugyanolyan határokkal, amilyenekkel várunkhoz tartozott. Adjuk pedig neki és örököseinek békességes tulajdonul... Hogy pedig ezen intézkedésünk örök érvényű maradjon és az idők során se semmisüljön meg, kiadtuk ezen kettős pecsétünkkel megerősített levelünket. Kelt Zólyomban, a Polona vár alatt, szeptember 11-én, az Úrnak 1246., uralkodásunknak pedig 11. esztendejében. ” A IV. Béla király ábrázolása 1488-ból.

13