Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

Balassagyarmat a hivatalnokok, tisztviselők, a megyei értelmiség városa volt, de legalább annyira igaz az is, hogy az iparosok és a kereskedők városa. Az Ipoly völgyében elhelyezkedő medenceközpont igazi vásárváros, az áru- és termékcsere központja. Az 1850-es években a lakosság harmadának a kereskedés vagy az ipar biztosította a megélhetést, és ez az arány csak emelkedett a századfordulóra, mikor a családok 26%- ának kenyerét adta az ipar, kereskedelemből pedig 1152 fő élt. ■ A szabadságharc után néhány kisebb ipari üzem is megnyitotta kapuit: 1857 körül egy gyufagyár működött a városban, 1856-tól pedig - a megyében elsőként - Kék László könyvnyomdája. A börtön „dolgozóházában” fehér szűrposztó, szűrsaru és pokróc készült. Sokféle nép, sokféle nemzetiség élt itt egymás mellett, ami

megmutatkozik abban is, hogy a borbélyok szerbek, az asztalosok, esztergályosok, lakatoA Ozv. Guttmann Istvánná városszerte ismert ás kedvelt magyarszabósága a századfordulón. A tulajdonos mellett Járdek László szabász. w Balassagyarmati cipészek 1936- ban. A káp abból az alkalomból készült, hogy 500 pár bakancsot készítettek a kórház elmeosztálya számára. A Cipészek az 1960-as években. A Az utolsó gyarmati mézeskalá- csos- és gyertyaöntő-mesterek egyike: Melegh Imre 1961-ben. ► A Géczi-féle kocsi gyártó műhely a 19. század végén.

102