Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
hető. Feltehető egy egykori mansió helyét sikerült lokalizálni. A leletek közreadásában a kronológiai szempontok ill. a leletanyag mennyisége miatt csak egy válogatás kerül bemutatásra, legutoljára a Bakópuszta 13. szám alatti telken talált három, a török idők utáni újratelepülés korából származó kályhacsempe töredékkel zárva a sort, amely mintegy az átvezetést jelezi az etnográfia által megismerhető időszak irányába. A terület késő-neolit kori telepeseinek hagyatéka (kerámia) Koplány középkori határain belül azonosított kőkori lakóhelyeink újabb láncszemeket jelentenek a későneolit településhálózat megismerésében. Nógrádkövesd,122 Patvarc-Öreg Hradis- tya,123 Csesztve,124 Karancsság125 Szente,126 után most a Szügy-Bakó határszakasz, Koplány II. lelőhely, továbbá Bakópuszta belterületének és az Újsor feletti szántó leletei, legalább is térségünkben, a maival egyező településsűrűséget127 mutatnak. A leletek főként kopott, sok esetben a gyenge égetés miatt, az időjárás és kultiváció következtében errodált cseréptöredékből állnak. A töredékekből kikövetkeztethető edényformák: csőtalpas tál, fazekak, csészék, csuprok. Díszítésük a leletanyagban főként a funkcionális bütykök, fülek, egy esetben benyomkodott borda. Előzetes kronológiai besorolásuk a kisszámú festett, karcolt mintájú töredék, valamint említett plasztikus elemeik, és a kerámiasoványítási eljárásokban, égetésben megjelenő sajátságuk, a szomszédos csesztvei és a távolabbi aszódi és börzsönyi lelőhelyek128 idevágó anyaga alapján történt. A patvarci és csesztvei szomszédos lelőhelyek részleges feltárása alapján nyilvánvaló, hogy a területet a ké122 PATAY 1956. 123 BÁNFFY Eszter 1997. Cult objects of the Neolithic Lengyel Culture. Connections and interpetation. Budapest 1997. 14-15. 18. 124 DOBOS, TÁRNOKI 1987. 125 BÁCSMEGI2003. 125 Markó András (MNM) szíves szóbeli közlése 127 A telepek közötti relatív kis távolság (350-400 m) egy közösség kis mérvű helyváltoztatásáról beszél. A leletanyag nagyfokú hasonlósága miatt egykorúságuk, vagy a továbbköltözések időbeli meghatározásához egy ásatást követő természettudományos vizsgálat szolgáltathat segítséget. 12« MRT 9. XI1I/2. 1993. 5/1-3. és 6. tábla, sőneolitikumban használatba veszi az őskor embere. Hogy lelőhelyeink milyen periódusokban szolgálhattak otthonul, csak a majdani telepfeltárásokat követően válik megválaszolha- tóvá objektumok és leleteinek stratigráfiai helyzete és párhuzamai alapján, de az anyag közreadása mennyiségénél fogva így is indokolt. A telepek élete a Lengyeli kultúra korai fázisától (annak talán végétől) a második és a harmadik periódushoz köthető, feltehető a java rézkorral bezárólag amelyre egy kannelúra mintás töredék utal Koplány I/b lelőhelyről (14/8 kép). A leletek sok hasonlóságot mutatnak a csesztvei ásatások leleteinek egykorú részeivel.129 A vékonyfalú edények töredékei (finomkerámia), azok között egy karcolt-festett (Koplány II.), egy karcolt spirális mintájú töredék (B.u.f.), biztosan a kultúra korai fázisára utalnak, további kis számú (három db), egykor feltehetően festéssel díszített töredékkel.130 Ezért késő-neolit lelőhelyeinket a csesztvei teleppel egykorúnak kell tartsuk, feltételezve azt követően a korszak végéig a párhuzamos életet. (Itt kell megjegyezzük, hogy a Lengyeli II. fázisban előforduló fehér festett ornamentika egyelőre nem került elő, esetleg a csipkedett bordadísz utal erre az időszakra,131 bár az aszódi anyag Tisza-kultúrához tartozó csoportjában is előfordul ez a díszítés.)132 A vékony, finomanyagú csészék közel három tucat töredékkel képviseltetik magukat, amely a kultúra késői fázisára már nem jellemző.133 Ezért ezek a 2-4 milliméter falvastagságú edények jel- zésértékűek. Díszítésük, de anyaguk előkészítési technológiája is változott a telep élete folyamán, hasonlóan a hétköznapi kerámiához. A Lengyeli kultúra kerámiasoványítási gyakorlata a korai és középső fázisban, miként azt a kutatás több lelőhely nyomán összegezte, főként kerámiazúzalékkal, homokkal, esetenként pelyvával vagy hasonló szerves, szálas anyaggal történt. A díszkerámián a felületpolírozás 129 A csesztvei többkorszakos későneolit és Kiatice, valamint néhány Horthy István által talált „paleolitgyanús" (valószínű inkább korarézkori Lengyeli III) kőeszköz, ill. a két kultúra átfedése és a paleolit réteg keresése miatt bonyolultabb rétegviszonyból „itt csak" a felszíni kerámiák alapján előzetesen elkülöníthető Lengyeli I, II,111. szerepel. 130 Csak egy festékelemzést követően bizonyítható. »I H. SIMON 1987. 11-12. PAVUK nyomán »2 KALICZ 2008. 8/9. kép 133 RACZKY1974. 188. 29
