Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
idővel háttérbe szorul, csupán egyszerű felületsimítást alkalmaztak, majd azt is elhagyva, a kultúra harmadik fázisa a durva soványító anyag, a homokos sóder, miatt smirgliszerű felületet eredményez, ezáltal „hanyatlást" mutatva. A kerámiaanyag válogatásakor soványító a- nyag és égetési színtől függő, ill. az előbbiekből következő felületi megjelenés alapján négy csoportra osztottuk az anyagot, ötödik csoportban a csészék anyagával kapcsolatos megfigyeléseket összegezve. Ebbe a rendszerbe beleilleszthetők Koplány I-II. és Bakópuszta 10-13., és Bakópuszta Újsor feletti lelőhely későneolit kerámiái is. 1. Külsejükben (tégla)vörös színű, (oxigéndús környezetben égetett) finom homokkal és főként durva kerámiaőrleménnyel, (néhány esetben további szerves adalékkal is) soványítottak. Az edények belseje többnyire vörös, esetenként szürke vagy fekete. E csoportban is előfordul oldalirányból megpontozott, kis mértékben kiálló, de át nem fúrt bütykös dísz, hasonlóan a közeli csesztvei feltárásból ismert leletekhez.134 Természetesen a telep hosszú élete folyamán sok egyéb hegyes, lapított, néhány átfúrt ill. kannellúrázott bütyök, forma használata mellett. A bütykök általában az edények középvonalában és a perem alatti zónában voltak elhelyezve. Néhány félgömb vagy háromszög átmetszett! fül is feltűnik ebben a csoportban. 2. Kívül általában fekete, ill. szürke színű, (reduktív környezetben égetett)135 az előbbi csoporttal azonos soványítású, vékonyabb és vastagabb falú (tároló funkciójú), többnyire virág- cserépforma edények fenék- és oldaldarabjai, vagy behajló peremű edénytöredékek, továbbá két csőtalpas tál fenékdarabja. (Anyagösszetétel és kidolgozottság, csőrös fül és a különböző bütyökdíszek alapján e csoport is besorolható a klasszikus horizontba.) 3. Kívül fekete, szürkésbarna vagy szürke, durvább homokkal és apróbb kerámia zúzalékkal soványított töredékek, amelyek közül Szügy - Bakó határszakasz lelőhelyen előkerült 134 Itt köszönöm meg Bácsmegi Gábor segítségét, hogy a csesztvei lelőhely korábbi (Lengyeli III.) keltezésével kapcsolatos problémára felhívta figyelmemet. 135 A kerámiák égetése általában közepes vagy gyenge (ritka kivétellel). Szabályozott égetésről valószínű csak primitív értelemben beszélhetünk, amelyre az oxidatív-reduktív jelzőt használjuk, inkább csak az oxigéndús vagy oxigénszegény környezetet jelenti, amelyre a felfűtést követő lefolytás és hőntartás időszakában kerül sor. két már említett oldalfal darabot „ujjbenyomás- sal vagy csípéssel tagolt" borda is díszítette. 4. Drapp színtől a feketéig, főként sóderes homokkal, esetenként minimális kerámiazúzalékkal soványított durva felületű töredékek, amik a kultúra III. szakaszára utalnak (a felszíni kerámiák 1/5 része tartozik ehhez a csoporthoz). 5. A vékonyfalú edények anyaga általában jól iszapolt, a soványító anyag finom szemcseméretű, de előfordul olyan is, amelyben nem mutatható ki tudatos soványítás, talán a magasabb kaolin (?) ásványtartalom miatt. Egy kettős spi- rálvonaldíszes töredék (Bakópuszta újsor feletti lelőhelyről), egy karcolt fekete festésű (Koplány II. lelőhelyről), három darabon sejthető sárga és vörös festéknyomok (Szügy-Bakó határról) a Lengyeli kultúra korai fázisának feltehető végétől keltezik a telepeket A későneolit teleprészek kőeszközanyaga E leletcsoportról csak röviden kívánunk megemlékezni, mert annak részletes leírását Zandler Krisztián kollégánk vállalta. A középkori Koplány területén található négy lelőhely mindegyikén találhattunk eszközkészítésre utaló leleteket. Csiszolt, ill. ütésre használt kőeszköz jóval kisebb számban (13 db) került elő, mint pattintással előállítottak. A legelsőnek megismert lelőhelyen (lakótelkünk) anyagában egy a furaton félbe és keresztbetört bazalt nyéllyukas baltavéget, egy baltakészítéshez használt csiszolókövet, egy homokkő furatmagot, Koplány II. lelőhelyen egy ütőkövet, Szügy-Bakó határon egy nyéllyukas, egy ívelt élű laposbalta (zöld pala) és hasonló anyagú szilánkot, továbbá egy ívelt élű homokkő vésőbaltatöredéket, egy kisebb lenyoma- tos csiszolókövet és két őrlőkődarabot találtunk, amely esetenként kőeszközcsiszoláshoz is használható volt.136 Bakópuszta újsor feletti lelőhelyen egy trapéz alakú csiszolt vésőt és egy bazalt balta töredéket és két kvarcitkavics ütőkövet gyűjthettünk. A pattintott kőeszközkészítésre általában a közeli (Szurdokpüspöki? vagy galga- völgyi?) limno- és hidrokvarcitot kisebb meny- nyiségben kovát és a távolsági kereskedelem útján beszerzett jelentősebb mennyiségű Kárpáti I és jelentéktelen mennyiségű Kárpáti II obszidián és krakkó-jura tűzkövet használták. 136 Hasonló használati eszközök és nyersanyagok fordultak elő az aszódi lelőhelyen. T. BÍRÓ 1992.36. 30
