Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
újfajta, fehérre égő, ill. azt megelőző, átmeneti „budai" kerámia használatával kezdődik újra. Speciális kerámia-technikai részletekkel kapcsolatosan egy tárgytöredéket említünk meg (22/14.), egy dísztelen oldaldarab közepén egyértelműen látható a részlegesen besimított felület, ill. annak határa, amely a fenék felé egy durvább felületet eredményezett, és amely alapján esetleg felmerülhetne a kétféle soványí- tás.174 175 Úgy gondoljuk azonban, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy az edény alsó felének simí- tatlanságából és fokozottabb használatából következik a durva felület. (Itt az „errózió": a tűzzel közvetlen érintkezve a felületről, gőzfázisban kilépő víz hatására folyamatosan alkotókat választ le.) E tárgykört lezárva azt mondhatjuk, hogy a későavarkori lakosság életéhez feltehetően a honfoglalást röviddel követően egy új közösség csatlakozik, majd a 10. század végén,175 egy rövid időre? (Alsó-) Koplányban is megindul az élet. Ezen feltételezett folyamatot (Bakópusztán) a so- ványítás, égetés és főként a díszítés tekintetében lassú változás kíséri a korábbi mintakincs és alapanyag választás lassú visszaszorulásával. A közreadott edénysorozat válogatása nyilván hordoz esetlegességet, feltehető tévedéseket is, de összevéve segít reprezentálni az életet és annak változásait a késő népvándorlás kortól a honfoglalásig, majd azt követően a késő középkorig. Temetkezőhelyeink kérdése Miként említettük, közvetlen környezetünkben csak a csesztvei régi evangélikus temető176 délkeleti lábánál, az evangélikus iskola udvar bővítésekor előbukkant női csontvázról jelent meg publikáció. A sír nagy valószínűséggel a honfoglaláskori időperiódusba sorolható. A temető helyének kiválasztása a jelenlegi településtől177 keleti irányba, a homokos talaj, a pa174 SIMONYI E. 2005. 47. WOLF M. 2006. 47-48. 175 A név, névadás, helyválasztás, kerámia és a feltehető történelmi szituáció sem mond ellen ennek a feltételezésnek. 176 A dombgerincen a 18. századi helyi egyházviszály után kezdtek temetkezni. 177 Idáig Csesztvén még nem sikerült a 10. századi település helyét azonosítanunk, néhány cserép a Majthényi kúria mögött utal a korábbi és későbbi korok lakosságára (neolit, késő bronzkor, késő Árpádkor). Feltehető itt is a patakpart áradástól nem fenyegetett zónájában lehetett. takhoz közeli fekvés (100 m-re), egyeznek azokkal a korábbi megfigyelésekkel178 (Szügy- ben a nagy valószínűséggel a 8. (9-10.?) századi sírok,179 is a jelenlegi településtől délre, de az egykorú teleptől keletre feküdtek), amelyekre a helyválasztásánál figyelemmel lehettek. Ezek valószínűsíthető profilaktikus szabályoknak való megfelelést is jelentettek (hogy a halottak ne láthassák az élőket?), amelyet talán ez esetben is betarthatott a temetkező közösség.180 A váz helyzetéről Nyáry megállapította, hogy oldalt feküdt, ezért nem zárható ki a halott esetleges szolgai181 alávetettsége, vagy idegen etnikuma sem. Koporsó egykori használatát nem jelezték. Halotti obulusadást feltételez a leletek közreadója az alsó állkapocs bal oldalán, a fém által okozott elszíneződés miatt (ami esetleg a jobb oldalon talált hajkarika elveszett párjától is származhat.) A megfigyelt sírban edényben adott ételmelléklet is volt. (Edényméret: 18 cm magas, 12 cm széles, díszítetlen) Edénymelléklet a balassagyarmati és a Cseszt- ve-Kincsem-pusztai sír esetében is megfigyelhető volt, amely csak bizonyos területeken, főként nőknél és gyermekeknél mondható általános szokásnak honfoglalóink temetőiben, ezért korábbi helyi, megmaradt vagy új lakosságra utaló rítusként, etnikum, vagy csoportjelző szerepet is tulajdonít neki a kutatás.182 (Főként a Dunántúl északi részén, a Dunától északra, és a Duna-könyökben adatolt részlegesen.) Az orsó- gomb-melléklet sírba helyezése sem gyakori a 10. században, feltehetően avar hatásként magyarázható.183 Az alsó állkapocs jobb oldalán talált bronz hajkarika (nem nyitott, sem nem S végű!), „a szokott egyszerű formát mutatja, alsó, lefelé álló tüskéjén kék üveggyönggyel", mégis a ritkább ékszerek közé sorolható. A csesztvei temető az egykori Koplány (Bakó) faluhoz viszonyított távolság (800 m) miatt, esetleg az ott azonosított közösség nyugvóhelye is lehetne. A csábító következtetés ellen az említett profilaktikus rítus szól továbbá, hogy a hely viszont megfelelne Csesztve településtől 178 TETTAMANTI S. 1975. 87-89. ISTVÁNOV1CS E. 2003. 442-443. 179 A szügyi edények Itsz.: 71.3.1-2. >«o PATAY P. 1954 ? 64-65. SZABÓ J. Gy. Arch. Ért. (1970) 269-70. TETTAMANTI Sarolta 1975. 89. m TETTAMANTI s 1975 W1 űz TETTAMANTI S. 1975. 104. 183ISTVÁNOVICS E. 2003. 358. 36
