Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
daság megbízható jövedelemforrásává, hadászatiig az expanzió helyett a határok megerősítése és a lehetőség szerinti békés külpolitika. Az Árpádok hatalmának megtartása, megszilárdulása éppen a politikai, gazdasági, vallási helyzet kihívásaira adott, fentiekre irányuló előre mutató intézkedései során realizálódott, amely az Arka- diopolis-i vereséget (970) követően elkezdett nyugati keresztény egyházi térítésben (Qedlin- burg 973), Taksony és Géza házasságpolitikájában, majd a Szent István által fő vonalaiban kialakított egyházi, mint „Isten országát" megvalósító, és világi, a királyi udvari és ispáni megyeszervezettel kapott egészen máig ható, működőképes államrendben testesült meg.87 Bár az ország középpontja (medium regni) felé vezető „nagy útról" forrásadatok közvetlen környezetünkben csak a 13. század közepétől állnak rendelkezésre, 1255-ben Vadkertnél említve először. A szomszédos (Hont-Pázmány nembéli Miklós fia András faluja) Szügy nemeseivel, comeseivel, harcos népelemek leszárma- zottaiként, hasonlóan fontos, a „nagy utat" ellenőrző falu volt. A falutól délnyugatra tartó útszakaszt pedig, mint említettük, még a 18. században is Visegrádra járó útként tartották számon (adatolva: 1393 Wyssegradiarthuth). A Duna-kanyartól, a korai ispánsági központból északkelet felé a Börzsöny magas hegyeit kikerülő, Nógrádvárral és a megye északi-északkeleti térségével is összekötő út egykor (1274) a Balassa-Gyarmattól keletre fekvő Peh- chen falunál haladt el: „magna via que venit de Wodkerth et vádit in Hugog et ipsa via separat earn a terram Scud...", de még nem érintette direkt Gyarmatot. Csak később, mikor a Balassa ősök kezén megnő a település jelentősége, lesz hatással a főút nyomvonalának észak felé való tolódására. Az évszázadok folyamán ezért területünk jelentősége is nyilván csökkent Gyarmatnak a 15. században mint erődített mezővárosnak az útba való kapcsolódásával. 87 A történelmi kutatás eredményeit általánosítóan összefoglaló közhelyszerű megállapítások említésével csak azt szerettük volna nyilvánvalóvá tenni, hogy az ország ez eldugott pontján is nem csak véletlenszerű eseményekkel számolhatunk, hanem a területen átvezető út ellenőrzése okán, majd az országszervezést követő királyi kisajátítást követően a terület elválaszthatatlan lett a legfőbb hatalomtól, akár úri, akár szolgai jogállása volt valakinek. A török utáni újratelepedéstől nyilván a köz- biztonság javulásával újra megszilárdul az útvonal és a 19. századra, ha a II. katonai felmérés térképének (1854) úthálózatát nézzük, láthatjuk, hogy a főútvonal ÉrsekVadkert - Szent- lőrinc puszta - Galiba puszta - Balassagyarmat - Strázs (Őrhalom) és a 18. század végi posta útvonal is, amely a legtovább őrizte a nagy út nyomvonalát Koplány északi határán, a múlté lett. Ezzel együtt helybeli idősek elmondása szerint a legrövidebb és megterhelt szekér számára is járható út (Érsek)Vadkert és Szügy között a mai Göröci erdő - Miklósvölgy - Bakópuszta, vagy a Szentlőrinc puszta - Galibapuszta útvonalon vezetett. (Ez utóbbi volt a 18. századi postaút.) Az 1952-56-ban készített légifelvételek is igazolják a fenti információkat a már csak helyi forgalomra fenntartott egykori főútra, továbbá magyarázatul szolgálnak azokra a Bakópusztán ma már csak részben használt mélyutakra, amelyek egykor a megrakott szekerek számára kisebb emelkedésű kerülő szakaszokkal lehetőséget biztosítottak a faluból való könnyebb kijutásra mind a déli, mind az északi meredek oldalon. Ezen adatok a technikai robbanás előtti közelmúltból segíthetnek, hogy a „nagy utak" nyomvonalát az élő és változó környezet részeként kezeljük, amelyhez hozzátartoztak bizonyos alternatív útszakaszok, nem csak emelkedőknél, hanem esetleg vizenyős helyek közelében, hogy rossz időjárás, vagy túlterhelt szállítóeszközök esetén is célba érjenek. (Ez is lehet magyarázata az 1277. évi, csak másolatokban fennmaradt oklevél nagy útra vonatkozó „bizonytalanságainak" .) További információt szolgáltatnak még a nagyút környezetével, annak ellenőrzésével kapcsolatban a Hont Pázmány nemzetség egykori birtokai is: Szügyi Miklós fia András 1257- ben eladja (Érsek)Vadkert melletti Hakara-i,88 (főútközeli) birtokrészét, továbbá egy 1302. évi örökösödés során megtudhatjuk, hogy a nagy út melletti szomszéd templomos Szentlőrinc is, a Hont - Pázmány nembeli Kővári Miklós89 gyermekeinek: Chouoz90 és testvéreinek (Mik88 GYÖRFFY GY. 1998. 247. 89 BOROVSZKY S. Magyarország Vármegyéi és városai, Fiont vármegye 456-457. old. Kővári Miklós testvére Lamport egri püspök (1246-1275). 90 GYÖRFFY GY. 1998. 299. 24
