Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
a kedvezőtlen időjárás esetén is igyekeztek behajtani a hűbérurak. Koplányban a török hódítás elején malom működött, Bakón szőlőt műveltek, 1559 után az ezekre utaló adatok eltűnnek. Volt különbség a megadóztatott termelt javakban is. Bakón a kasok magas száma alapján méhészkedéssel, hagyma- és fokhagymatermesztéssel foglalkoztak nagyobb mértékben, míg Koplányban káposztatermesztés folyt, viszont szőlőművelésre egyáltalán nem rendelkezünk adattal. Mindkét faluban tartottak sertéseket. (1559-ben Koplányban egy Krizsán nevű pásztort említenek.) A lakosság és hűbérurak nevei Koplány családfőinek nevei, 1546, 1559, 1562- ben: Kis Dienös, Józsa Demján, Dienös Balázs, Éliás György, Szabó Matias, Szabó Balázs, Ferenc Bálind, Simon János, Nyíri András, Szalai Tomás, Császár Pál, Imre Mihal, Simon Tomás, Varga Alberd, Márton Pál, Korzson (Krizsán) pásztor,86 * Kis Bálind, János bíró, Gyenös Pál, Gyenös Lukács, Kanarger(?) András, Alberd bíró. Koplány török birtokosai és jövedelmeik 1546-ban 3345 akcse, Durak bin Kászim tímárbirtokos 1559-ben 1853 akcse, Musztafa a budai begler- bég egyik csausza, tímár-birtokos 1562-ben 3610 akcse, Musztafa marad 1580-ban 2435 akcse, Ali bin Ineén tímár-birtokos. 1590-ben 1000 akcse, haszonélvezőjére nincs adat. Bakófalu családfőinek nevei 1546-1559-ben: Farkas Benedek, Farkas Orbán, Nagy Pál, Di- mitre Jakab, Derne Petri, Ferenc Pál, Benke János, Szenti Máté. Bakófalu török birtokosai és jövedelmeik 1546-ban 1555 akcse, Szülejmán bin Abdullah tímár-birtokos 1559-ben 1862 akcse, Báli bin ibrahim tímár-birtokos 1562-ben 1000 akcse, Haszán bin Ahmed tímárbirtokos 86 A Körösi, Kőrös mellőli értelmű Krizsán családnév Mo- horán tűnik fel az újratelepedés után a 18. század elején, majd házasság révén Bakópusztán is találkozhatunk vele a 20. században: Keresztes Mihály felesége Krizsán Rozália. 1580-ban 3500 akcse, Junusz ziamet-birtokos a magas udvar egyik csausza 1590-ben 6000 akcse, birtokosa nincs megnevezve A hódoltság további idejéből, feltehetően a tizenöt éves háború (1593-1606) pusztítása miatt nincsenek adataink, amely valószínűsíti a lakosság elmenekülését. Az elnéptelenedett települések közül Bakón az adóösszeírások alapján 1702-ben újra megindult az élet, Koplány többé nem települ újjá. Földrajzi nevek és a „nagy út" nyomvonalának kérdése Koplány történelmi környezetének megismerésében fontos információt jelentenek a földrajzi nevek. Különösen azok, amelyeket az írott forrásokat nélkülöző időből örököltünk, az államszervezés, fejedelemség vagy ritkán azt megelőző korból, vagy, ha tetten tudtunk érni új névképződéseket, falukettőződést. Maga a terület és az Arpádkorban azonos, alsó-felső jelzővel elkülönített nevű települése ebből a szempontból a legfigyelemreméltóbb, amelyről már részben szóltunk. Bár adatolása, mint láthattuk, csak 1269-től van, de a névből és az oklevél szerinti tradícióból következtethető államszervezés kori státusa alapján a 10-11. század fordulóján mindkettő biztosan létező település, amelyet a leletek is támogatnak. Bakófalu előzménye a 8-9. századtól élt, „Alsó"-Koplány Kap- lonyok által történt „megszállása", a „nagy út" itteni környezetének ellenőrzésével, a 10. század végén tűnik reálisnak, egyidejűén a Dunakanyarban Esztergomnak, Visegrádnak mint fejedelmi udvarhelyeknek (később ispáni, királyi központok) kiépülésével, egyben az északi laza ellenőr- zésű területek feletti hatalom megerősítésével Taksonyhoz, még inkább Gézához köthetően. A kalandozások beszűkülését, majd lezárulását követően a fejedelmi vezetés számára a korábban külföldön sarccal, fegyverrel megszerezhető pénz és rablott holmi helyett a hazai földterületek és lakosságának fokozott kisajátítása, a korábbi „úrszágok" és szolgálónépeinek újraosztása, ehhez új fegyveres erő (pl. besenyők befogadása és letelepítése), ill. a régi átszervezése, kompok, úton lévő átkelők, csomópontok egy kézbe kerített ellenőrzése, bizonyos áruk forgalmának monopolizálása, és a vám vált a jövő gaz23
