Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
kezdi használni. Néhány generáció múlva pedig hasonlóan felmenőihez e család is kihalt fi- ágon, s a továbbiakban majd Sámbokréti Tamás és Orbonás Ilona (1597) révén, csak leányágon adja tovább az ősi földet a Trajtler, Beniczky,81 Prónay, Paczolai, Hanzély, és további, kevésbé ismert családoknak, akiknek a kezén fennmaradt a birtok, természetesen felaprózva, egészen a 20. század közepéig (már úgy, mint Szügy faluhoz tartozó földek). 1420-21 évi (DF 280210) okiméi utalásai Alsó-Koplányra és a rotundára A Zsigmond-kori Kópián területén, mint láttuk, két nagyobb birtokos csoport, valamint az (1414- től) új birtokosnak számító Salgai Miklós osztozott. Az Orbonás család és kiterjedt rokonsága a Meney féle keleti területen a maga számára igyekezett Alsó-Koplányt kisajátítani, míg a nyugati részen a Tááb család Felső Koplányt másként Ba- kófalvát bírta. Mivel azonban ez utóbbi családnak valószínű az „ősi jusson" Alsó-Koplányban is volt érdekeltsége az Egyed unoka, Veytheh féle kis örökség révén, érthető viszály keletkezett Alsó-Koplány és a Paplika területen túl lévő egy ekényi szántó és két kaszaaljnyi rét birtoklásának jogosságát illetően a felperesekkel. Az Orbonás család az 1286-os elkobzás egykori körülhatárolásának és az 1277-ben leírt lineáris határ értelmezésével, de az 1288-ban Veytheh által visszaperelt terület figyelembe vétele nélkül indította meg a király elé is kerülő eljárást. A sokadik egyeztetést követően az 1288-ban visszaperelt terület jogos birtoklását csak a két irányból is elvégzett határjárás82 során tudta bizonyítani az alperes Tááb család. Az oklevélben említett Orbonás családhoz tartozó rotunda = oratorio seu capella83 „megjegyzése" pedig feloldása lehetne annak, hogy a kápolna alatt valóban ne értsünk szokványos templomos helyet (ecclésia) a környező temetővel, hanem inkább csak a család által a 13. század második felében befejezett, vagy újraépített és magán áhítatok, időleges istentiszteletek részére fenntartott hajdanvolt királyi (?), kis eséllyel egy korábbi keresztelő (?) kápolnát. 81 Az 1269. évi Dl 90 457 oklevél is a Beniczky család levéltárában maradt fenn. 82 A határjárás fordításában nyújtott segítségét ez úton is köszönöm Szirácsik Éva főlevéltárosnak. 83 SZABÓ J. GY. 1985. 9. Élet a török hódítás idején a defterek tükrében84 Míg Koplány területének legjelentősebb birtokosa a 16. században is az Orbonás család, addig Bakófalu határán a Tááb család leányági örököseit követően a Dubraviczky, a Melegh és a Pándi családok osztoztak.85 A terület törökkézre kerülése mellett, a lakosság számára a fokozódó létbizonytalanság a hódítók számára történő új adózással is növekedett. Kópián és Bakófalu külön településként a budai szandzsákban a váci nahije-be tartozott. A defterdárok először 1546-ban, majd 1559, 1562, 1580, és 1590-ben írták össze a települések férfilakosságát, ez alapján számítva ki egy-egy közösség termelőerejét és a kivethető adókat. A kincstár az adatok ismeretében döntött, hogy melyik település tizedjövedelmét tartja meg szultáni hász, vagy adja tímár vagy ziamet birtokként, fizetésként tisztviselőinek vagy katonatisztjeinek. A lakosság azon része, amelynek házán, földjén kívül állatállományban vagy egyéb ingóságban 300 akcse összegnél nagyobb vagyona volt, évente 50 akcse dzsizje adót is köteles volt fizetni a kincstár számára. Ez a más néven harádzs-adó hadjáratok esetén külön megfejelhető volt, amely alól csak olyan esetben adtak felmentést, ha valaki út-, híd-, vagy várépítésen dolgozott. De a dzsizje adó fizetése alól a szegény gazdákon kívül a közösségek tisztviselőit, a bírót és a papot is felmentették. (Koplányban említenek bírót.) A két falu demográfiai adatai alapján elmondhatjuk, hogy (az 1546-ban összeírtak közül, 1559-re Koplányban hét, Bakón egy férfi halt meg. Ezt követően mindkét helyen a lakosság megduplázódott. Ez a század közepének még viszonylag konszolidált állapotát feltételezi. Ezt követően 1590-ig Koplány lakossága egyre fogy, míg Bakóé nem nagyon változik. Az elvándorlás vagy szökés oka esetenként a birtokosok telhetetlenségének számlájára is írható, amelyről a gazdaságtörténeti adatok beszélnek, mint ha, a század vége felé pl. Bakófaluban a termésátlagok, pl. gabonából, búzából és kevertből (rozs, árpa, köles) megemelkedtek volna. Feltehető, hogy a kivetett adók az előbbiről beszélnek, és nem a rendkívüli jó termésről, amelyet mint előre megbecsült jövedelmet, 84 KÁLDY NAGY GY. 1977. 232. 235. 1985. 96. 379. «5 MAKSAY1990.1. köt. 495-536. 22
