Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
3. egy (másik) úthoz megy, a közelben egy nagy tölgy mint határjel. (Ez az út feltehetően azonosítható az előbb is említett, (Érsek)-Vadkert felől Hugyag-Varbó révéhez vezető fontos, de Szügyöt délről, a Szalatnya-patak gázlóján keresztül elérő útszakasszal. Dl 65 711/1274), az /a./ másolatban nagy út. Innen... 4. egy dombra megy („Berch"=bérc a Szalatnya patak déli környezetében), a tetőn egy megjelölt tölgyfa a határjel. Innen... 5. vezet a nagy magányos tölgyfához, amely alatt nincs szántóföld, ez a határjel. Innen... 6. az öt tölgyfához megy. Az egyik fa meg van jelölve. Innen... 7. a nagy mélyedésben (árokban, völgyben,) lévő „rókavár"-hoz tart, ahonnan... 8. a völgyön megy le a határ, ahol két tölgyfa áll, amelyek közül az egyiken jel van. Innen felhág... 9. egy (másik) bércre (dombra), amely egy határpont (ez a rotunda keleti tájéka), ahonnan 10. a meghasadt (?) fához vezet, ahol a szeder hajt. Innen át „kiterjed" 11. egy patakon keresztül („potok"= Feketevíz), átmegy a patakon, ez a határjel. Innen... 12. a bérc felé megy (Hagymás hegy lába), és alatta fejeződik be. (Az említett határpontok közül a továbbélő utakat, a katonai felmérések térképszelvényein és légi felvételeken, esetenként más oklevelek út- adatai segítségével, a domborzat és vízrajz kínálta határpontokat a terepbejárások során az /EOV 85-424/ térképen azonosíthattuk. 3. térkép) Újabb birtok, és annak környezete, majd a terület 1305. évi megosztásának nyomvonala Meney Endre a következő esztendőben (1278) megveszi Nándori Gergely fiainak szomszédos, kelet-északkelet felé eső, Iván falu határához tartozó 80 (iugerum) holdnyi területét, amely északon a szügyi nemesek birtokával volt határos. (Az üzletkötést követő határleírás olvasható: Dl 90 463. kivonat: Györffy 1998. 253.) 1. Északi határ Szügy földje, négy határhalom, amelyből I. Meneyié, II-IV. Nándori Gergely fiaié és a szügyi nemeseké. 2. A határ dél felé tart. 3. Elérve a Zlatna potok-ot, megy magán a patakon. 4. A következő határpont: mag- nam viam, (Hatvan felől) amelyen halad, a baloldal Gergely fiainak földje, a jobbra eső tájék Endréé ... a (föld) homok. 5. A következő határpont a zurduk (a ma is megtalálható „dolin- ka", a helyiek Siroki ároknak hívják) művelésre alkalmatlan fás bokros mélyedés. 6. A következő határpont Iván falu vége! 7. A határ nyugati oldalán egy körtefa, a folyócska mellett. 8. A következő határpont a Fekete potok, amelyen átmegy a határ. 9. A pataknál felmegy a malomhoz. 10. Innen eljut a patak mellett lévő szántóföldre, (amelyet megkerül? Hagymás hegy lankája?) 11. innen lejön (és befejeződik) Meney Endre földjénél. Az utóbb felsorolt határpontok közül a legfontosabbak azok, amelyek megjelölik a szomszédos kicsi település, Iván falu helyét és a közelében akkortájt működő malmot. (Ezek fekvését terepbejárásaink alkalmával gyűjtött kerámialeletek is segítettek azonosítani.) Továbbá az északnyugat-délkelet irányú „nagyút", területünk keleti határa közelében, a jelenlegi aszódi országút nyomvonala. Ezen, a Pásztó(?) és Hatvan felől, Herencsényen keresztül Gyarmatra^) tartó úton, a szügyi Leányhegy környezetében, amely valószínű találkozási pont is volt a Hugyag-i átkelő felé vezető nagy úttal, „custodiam-ereszteen" nevű őrhelyet is említ egy korabeli (1280) oklevél metálisa (Dl 86 855).33 Az őrhely alighanem azonosítható34 a hegyen lévő Patay Pál által megkutatott egykori mentsvárral, ill. a hegy lábánál (?), a Fekete-víz (patak) közelében lévő útkereszteződésben (meghatározatlan helyen) épített, hozzá tartozó útellen- őrző ponttal. A kialakult nagyobb összefüggő Meney birtoktestet a családfő és az örökös nagy fiúk halálát követően, 1305-ben hosszában és keresztben is megosztja a család, melynek észak-déli osztóvonalát, nagy valószínűséggel azonosíthatjuk a korábbi Koplány keleti határával. (Dl 40 298, Györffy 1998. 259-60.) Ez esetben a határjárás délről indult: 1. Déli határ egy hegy (Hagymás gerince) itt egy „kérd" (tölgy?) fa. 2. innen leszáll Iván rétjére 3. keresztülhalad a folyócskán. 4. (ez után) a rét közepén halad egy fűzfához (malom melletti ártéri réten?) 5. Innen felmegy a szántóföldre, elosztva a szántót, keresztez két utat (az utak valószínűséggel azonosíthatók az I. katonai felmérésen.) 6. (Innen...) a határ az észak felé tartó úton halad. 7. Eltér a szedresre, majd észak felé, ahol a szántóföld vége van 33 GYÖRFFY GY. 1988. 321. 34 Majcher Tamás feltételezése. 10
