Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
számára (mint vitéz Egyed lovag hadtestében, majd az uralkodó serviense) előnyös lehetett a tárnokmesterrel való, feltehető korábbi familiá- risi (?) kapcsolat és, hogy új lakóhelyén megyei felettesei, Fülöp váci püspök nógrádi főispán, királynéi kancellár (1272-73), utóbb Forrói Cse- te fia Aladár29 királynéi tárnokmester (1277) voltak, ill., hogy a közbenső időben Egyed mester, kényszerű csehföldi „bujdosásából" visszatérve pozícióját visszanyerte, (1274-75-ben) és a gyermekkirály idején újra tárnokmester lett. Tíz évvel később, 1279-ben IV. (Kun) László további csere adománnyal30 kárpótolja a hűségesen szolgáló Meneyt, megerősítve az 1269. évi ajándékozást, Apcsa és Okány Torontál megyei, a kunok letelepítése miatt elvesztett javai helyett a Koplányhoz közel eső Iliny (Junin) nógrádi várföld egy részét is neki ajándékozza. Az oklevél említi még egykori szolgálatait (1265-ben) Feketehalomnál (Magúra Codlei, Románia) délkelet Erdélyben, amikor az ifjabb királyt IV. Béla a várba szorította és megostromolta. Ez utóbbi oklevélből kiderül, hogy az 1269-ben adományozott, majd 1277-ben „elhatárolt" koplányi birtoktest korábban a Woyn „de genere" nógrádi várjobbágy nemzetség használatában volt, (mely örökös híján a királyra háramlott vissza). Az 1277. évi oklevél (megállapodás-határjárás) Az 1269. évi ajándékozást követő birtokbavétel jogi aktusa a „bevezetés"volt a földterület szomszéd birtokosai közé Kút királyi emberrel. Ezt nyolc év múltával számunkra csak sejthető aktualitás apropóján követte az elhunyt (?), inkább visszavonult Egyed lovag gyermekeivel és feltehetően „harcias rokonságával" megkötött egyezség, az oklevéllel hitelesített határjárás, amellyel a felek igyekeztek biztosítani a határok sérthetetlenségét. Ezért az 1277. évi okirat fontos alapdokumentuma volt, és maradt területünknek. A Vácott kelt irat (Dl 67303/XVIII.) egy 1420- ban keletkezett oklevél részeként, nehezen olvasható (a.) másolatban, továbbá egy II. Mátyás által 1564-ben kiadott oklevél, jól olvasható (b.) másolatában maradt fenn. Két 18. században készült copiát volt így módunk összehasonlíta29 ZSOLDOS A. 2002. 283. 30 Dl 90.459. (Beniczky levéltár) SZENTPÉTERY L- BORSA I. 1961. 248-49. ni, sőt ezeket összevethettük még az 1420. évi, Esztergomban őrzött eredeti dokumentum (Fejér 1829. 415-17.) kimásolt részletével, amelynek alapján az oklevéllel kapcsolatosan a következő megállapításokat tehetjük: Az okiratok néhány apróbb eltéréstől eltekintve megegyeznek. Esetenként kipontozás utal a másolat alapjául szolgáló korábbi írás sérült voltára. Egy esetben fordul elő tévesztés, egy határpontot (a-ban) kihagy a másoló (ad unam viam), másik esetben, amennyiben a Fejér féle másolatot fogadjuk el hitelesnek, egy jelzővel a „nagy út" jelenik meg az „egy út" helyett, amelyet Györffy hangsúlyoz, hibásnak mondva a Fejér féle másolatot. E kis bizonytalanság ellenére a rendelkezésünkre álló anyag alkalmas arra, hogy ez alapján folytassuk vizsgálódásunkat.31 Az általános üdvözlő formula után az érintett kopláni birtokosok, Meney Endre és vele szemben Egyed fiai, Kemény és Moytech, továbbá kopláni Bede vannak felsorolva. Megtudhatjuk, hogy az utóbbiak királyi jelenlétben tett adományként32 bírták földjeiket, amely biztosította számukra a megosztáskor Koplány nyugati részén odáig használt területeik megtartását. Az okirat alapján tehát a határmezsgye a (Felső)- Koplányban lakó családok oldaláról nézve nem változott. Koplány „felezővonala" egy nagyobb nyugati és a kisebb keleti rész között az alábbi módon alakult: 1. Kiindulópont: Az északi tájékon két föld határhalom, a közelében három tölgyfa tuskó (?). Innen... 2. egy úthoz megy egyenesen, (amely feltételezetten a „nagy út" egyik nyomvonala, amely Szügy faluba érkezéskor, a majdan 1755 körül épített Trajtler, ma Simonyi kastély előtt haladt el, az utat még 18. század közepén is Visegrádi útként nevezik), az út déli tájékán egy „vulgo vocatur nyárfa", mint határjel. Innen... 31 Az említett utak a monokultúra ellenére, mint Bakópusztát Szüggyel összekötő legrövidebb mezei utak ma is használatban vannak. 32 Ennek valószínűsíthető időpontja az 1262. évi pozsonyi békétől az 1269. évi oklevéladást megelőző időszak, amikor István ifjabb királynak már módja volt apja korábbi felségterületén, Nógrádban is joghatóságot gyakorolni, (legkorábban talán 1263-ban a pásztói és szakali oklevéladások, március 31. és május 3. közötti idejében, de nagyobb a valószínűsége, hogy az 1266. évi bolgár hadjáratot követően) ZSOLDOS A: 2005. 253. 9
