Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története

Mindszenty József kiszabadulásának története Akár ekkor is szóba kerülhetett a menedék kérdése. Vagy akár Bibó István is átszólhatott telefonon, látva a távozó főpapot. 1 Az mindenesetre tény, hogy a State Department kétsoros befogadási nyilatkozata pár perccel megelőzte a bíboros érkezését. Hogy ki mozgatta az ügyet, nem tudjuk. Katona Géza, a nagykövetség akkori alkalmazottja a Külügyminisztérium egy „nem túlságosan magas beosztásban" lévő, hívő katolikus munkatársára gyanakszik. A nagykö­vetségen Mindszenty érkeztekor számos amerikai lap, rádió és televízió tudósí­tója tartózkodott, akik az érsek beléptét a követség ajtaján már filmezték. A testőrök kézfogással búcsúztak a bíborostól. A Parlament ekkor már egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Tildy apatikusan vette tudomásul: minisz­terelnöke egy szó nélkül eltávozott és a szovjet tankok reggelre körülvették az épületet. Hamarosan ő is távozott. Elmenetele előtt állítólag még kezet fogott Mátravölgyivel, a rétsági őrség parancsnokával, és a következő szavakkal bú­csúzott: „... láthatják, hogy magam maradtam, és így nem érek semmit egyedül, hát így én is elmegyek." Alig valamivel később Derestey Sándor alezredes, ke­zében fehér zászlóval, kiment a Parlament elé. Nemsokára visszatért a megadás feltételeivel és Grebenyik szovjet vezérőrnaggyal, aki elrendelte, hogy a Parla­mentben tartózkodó összes fegyveres vonuljon le a térre. Grebenyik és Derestey az egyik előszobában rátalált Rónai Sándorra, Dobira, Kristóf Istvánra, Czott­nerre, Csergő Jánosra, Nagy Józsefnére, Pongrácz Kálmánra és Zsofinyecre, akik „nagy ovációval fogadták a szovjeteket". Közben a téren sorakoztatták a tiszteket és a legénységi állományt, majd le­tetették velük a fegyvert. Galajda egy csoport tiszthelyettessel még aznap elin­dult Rétságra, míg Vajtaiék, Felsőpetény érintésével, csak 8-án érkeztek vissza állomáshelyükre. Nagy Kálmán és Ács Tihamér a forradalom után belépett a karhatalomba. Na­gyot hamarosan eltávolították onnan, mert nem volt képes megfelelő keménységet mutatni az ellenforradalommal szemben. Ács azonban a XIII. kerületi szovjet pa­rancsnokság tolmácsává avanzsált. Az ellene is megindított vizsgálat - egyébként 1 Vajtai Gyula - a könyv szerzőjéhez írt, 1994. április 4-én kelt levelében - azt állítja, hogy a Parlament emeleti folyosójának egyik ablaknyílásában tartózkodó bíborost „két polgári ruhás személy kereste fel és kérte arra, hogy menjen át az Amerikai Követ­ségre. Ekkor a Parlament épülete már teljesen körül volt véve a szovjet harckocsikkal. A téren egy gombostűt is nehéz lett volna elejteni úgy, hogy az ne páncélosra essen. A parlament körüli járda azonban szabad volt, sőt mint a két civil mondta, a polgári személyek közül sokan elhagyják az épületet... Én nem ismertem a két civilt, de az egyiknek jellegzetes arcéle volt, és évekkel később tudtam meg a nevét egy újságkép révén. Úgy hívták: Bibó István. A bíboros úr - miután biztosították arról, hogy 'civilek' elhagyhatják az épületet - télikabátja alatt felgyűrte reverendáját, és a két személy kíséretében - tőlünk elbúcsúzva - elhagyta az épületet." 153

Next

/
Thumbnails
Contents