Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története

A bíboros útja enyhe - ítéletébe sohasem tudott belenyugodni: újabb és újabb perorvoslati kérelmekkel ostromolta a bíróságokat, ügyészségeket, a pártközpontot - mindhiába.

1 Végjáték a garnizonban November 4-én, Nagy Imre felhívása után az ügyeletes tiszt, Daoda hadnagy felhívta Pálinkást, aki parancsnokával megbeszélve a dolgot, riadóztatta az ezredet. Vácról vagy valamelyik útba eső községből (valószínűleg a Vác melletti Kosdról) telefon-értesítés érkezett, mely szerint egy nagyobb szovjet egység közeledik Rétság felé a balassagyarmati út mentén. A laktanyába érve Garami eligazítást tartott a zászlóaljparancsnokoknak: Szabó Géza főhadnagynak, Jauch Jenő századosnak (ő volt a Budapestre vezényelt Kapui helyettese). Mivel Szabados főhadnagy távolabb lakott, így ő csak később érkezett be. A katonatanácsot, Pálinkás mellett, Stift Róbert képviselte. Az ezredes - rövid ismertetés után - védelmi parancsot adott ki, és az egyes alegységek számára meghatározta az elfoglalandó védőkörleteket. Utasította Pálinkást a védelem előkészítésére, amit a törzsfőnök végre is hajtott. Kettejük között azonban vita támadt. A törzsfőnök állítólag azzal a javaslattal állt elő, hogy szükség esetén az alakulat vonuljon fel a Börzsönybe, Kemence község térségébe, egy jól védhető völgybe, és ássák be magukat tartós védelemre. A rétsági ezred ebben az időben - a már említett akut létszámhiány miatt jóformán a kezelőszemélyzet kiadását és egyetlen gyalogoszászlóalj kiállítását tudta megoldani. A technika, mely eredetileg nagyrészt oktatási célokat szolgált, még november elején sem volt teljesen „átállítva". A lőszer-javadalmazás is gondot jelentett, bár a nógrádi lőszerbázisról tekintélyes mennyiségű muníciót szállítottak be az ezredhez (Garami október 31-én és november 4-én reggel is Poósz Márton főhadnagyot küldte ki a vételezésre, aki második útján páncélgránátokat is hozott Nógrádról). Az ezred fél hét körül hagyta el a laktanyát, és a kijelölt helyeken megkezdte a szétbontakozást. Először a lövészek értek ki a váci műút és a diósjenői út kereszteződéséhez. A zászlóaljat, mivel Szabó főhadnagy felesége rosszullétére hivatkozva hazament, Deák János hadnagy, törzsfőnök vitte ki és állította fel. Utánuk Szabados zászlóalja, utoljára Jauchék rendezkedtek be védelemre, Nőtincs irányában. Az egyik harckocsizászlóalj területe a diósjenői út mentén, egy erdővel borított mélyedésben volt, míg a másik ettől hátrább, a Vác-Balassagyarmat műút bal oldalán, egy domb mögött helyezkedett el. A felállás eredményeként a nehéz harckocsik az úttól balra, a közepesek az úttól jobbra, a könnyűek pedig - második lépcsőben - hátul sorakoztak fel. Utóbbiak valószínűleg csak repesz1 Nagy Kálmánra és Ács Tihamérra lásd: HL BKB B. II. 014/1959. 154