Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A „TERV” ÉS VÉGREHAJTÓI. Katonák a megtorlás fogaskerekei között

A „Terv" és végrehajtói 31-én Kelédit is a tiszti felülvizsgáló bizottság elé állították, mert állítólag szovjetellenes kijelentéseket tett, „mindenben támogatta a parancsnokot és 1956 novemberének második felében bent járt a jugoszláv nagykövetségen tájékozódás céljából" (Kelédi 1944-45-ben a 23. jugoszláv partizándivízióban harcolt). A bizottság azonban mindhárom vád alól felmentette. Petrovics 1951-ben került az alakulathoz, de 1953-tól 1956. szeptember 26-ig akadémiára volt vezényelve. Visszatérte után lett Pálinkás helyettese. 1957-ben, Garami eltávolításakor, egy ideig őt bízták meg a parancsnoki teendők ellátásával. Garami táborában találjuk azokat a fiatal tiszteket is, akik később a karhatalomba kerültek és szerepet játszottak Pálinkás Antal letartóztatásában. Valószínűleg vele szimpatizáltak jórészt azok is, akik meg tudtak maradni a hadseregben, és később, a vizsgálat során könnyíteni igyekeztek a volt parancsnok helyzetén. Idézzük egyikük nyilatkozatát: „Véleményem szerint Garaminak igen nehéz helyzete volt, úgy láttam, ennek ellenére elég jól megállta a helyét. Most sokan támadnak ellene, főleg azok, akik elkerültek a hadseregtől..."

1 A törzsfőnök személye körül csoportosulok - vagy csak egyszerűen a parancsnok személye ellen fordulók - sem kizárólag a forradalmárok táborából kerültek ki. Az ezredest támadta például Szabó Géza főhadnagy is, aki, Pálinkás letartóztatása után, a Garami-ellenes akciók fő mozgatója lett. (Szabó 1956 áprilisában került Rétságra. Október 20-ig Pálinkás helyettese volt, majd zászlóaljparancsnoki beosztásba helyezték. November l-jén, orosz származású feleségével együtt a szovjet csapatokhoz akart távozni. Közte és Garami között talán már a forradalom előtt is feszült lehetett a viszony. A főhadnagy igen jó kapcsolatban volt az alakulat szovjet tanácsadójával, akit viszont a parancsnok nem szívlelt. Szabó Garaminak tulajdonította személyes holmijának elvesztet is, amikor november l-jén a Dunakeszi melletti szovjet bázison tettek kirándulást. Politikai hovatartozását jól mutatja, hogy 1956. december 20-tól 1957 márciusáig „a szovjet központi kommandatúrán, különleges feladaton dolgozott", majd ezután az Egyesített Tiszti Iskola második évfolyamának parancsnokságára helyezték, törzsparancsnokként. Vagy említhetjük Pintér János főhadnagyot, akit, mint a szovjet tanácsadó tolmácsát, szintén nehezen sorolhatnánk Galajdáékkal egy csoportba. Pintér 1951 óta ismerte Garamit, még a Honvédelmi Minisztériumból. 1955 februárjától szolgált Rétságon, mint a „tadó" tolmácsa. Amennyiben igaz az, amit kihallgatásakor elmondott, akkor ő is személyes konfliktusban volt a parancsnokkal. November negyedike után, amikor a szovjet felderítő szakasz a laktanyába telepedett, Szabó és Pintér egy szovjet őrnaggyal beszélgettek, amit az ezredes később kifogásolt. 1 Periratok, 282., 287., 411. o. 178