Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A „TERV” ÉS VÉGREHAJTÓI. Katonák a megtorlás fogaskerekei között

Katonák a megtorlás fogaskerekei között Támogatói, természetesen, egészen más képet őriztek Pálinkásról, mint ellenfelei. Kapui László, aki 1950 óta ismerte - Piliscsabán szolgáltak együtt, Pálinkás mint zászlóaljparancsnok, Kapui mint szakaszparancsnok, később az ő segédtisztje -, 1956 decemberében így jellemezte egykori elöljáróját: „... A fenti ezredet [ti. a piliscsabait -a szerző] akkor szervezték meg, és ebben Pálinkásnak nagy szerepe volt. Katonás embernek ismertem meg, jó szervezőkészsége volt, az emberekhez való viszonya igen jó volt, senki nem vette észre azt, hogy származása igen magas, és hogy osztályidegen lett volna. Tisztekhez és katonáihoz egyaránt közvetlen volt." Stift Róbert egy decemberi kihallgatásán azt bizonygatta kihallgatója előtt, hogy ha Pálinkás a beosztottjait az ellenforradalom oldalára akarta volna állítani, akkor azt megtehette volna, „mivel az emberekhez való viszonya jó volt, tekintélye volt, és az emberek mentek volna utána. Ő azonban ezt nem használta ki." Lukáts Iván: „Pálinkás volt Garami helyettese, igen népszerű, közkedvelt ember hírében állt." Hogy a parancsnok körül kialakult légkörben mennyi szerepe volt annak a helyzetnek, amiben tevékenykednie kellett, és mennyi saját habitusának, felesleges lenne keresnünk. Nyilvánvaló, hogy mint ezredparancsnok számtalan, gyakran nem is tőle függő konfliktusnak volt részese. Mindaz, ami az '50-es évek vezetési, parancsnoklási stílusát jellemezte, az ő személyében kellett hogy megjelenjen beosztottjai előtt. Ebből a szempontból a törzsfőnök kétségkívül könnyebb helyzetben volt. Ám ez nem magyarázza azokat a meleg szavakat, amelyekkel később a per számos tanúja jellemezte az őrnagyot. Személye vádlott-társa, Tóth József főhadnagy emlékezetében így maradt meg: „Pálinkásért rajongott mindenki a laktanyában."

1 A két csoport elhatárolódásában, a parancsnokok személyén kívül, természetesen szerepet játszottak azok a szembenállások is, amelyek az egyes tiszteket, csoportokat fordították egymás ellen. Ilyenek voltak a politikai véleménykülönbségek, amelyek okozói lehettek a személyes ellenszenvnek, de ugyanúgy kereshetünk mozgatókat az elkülönülő baráti csoportok összeütközésében is. Galajda Béla talán nem ok nélkül vélte úgy 1958-ban, hogy sorsában az is szerepet játszott: nem volt törzsvendége a tiszti klubnak, és nem vett részt kártyacsatákban.

2 Az első bélyeg 1956. november 25-én, „Mindszenty bíboros jelentkezése az ellenforradalmi kísérletben" címmel a Népszabadságban szignálatlan cikk jelent meg, amely Pálinkás személyét egyszerre az ellenforradalom országos jelentőségű alakjává 1 Periratok, 294., 311. 340. o. - KŐ - NAGY 1991. W. 2 Periratok, 793. o. 179