Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett

Ezerkilencszázhatvankettő Országos Tervhivatal szeptemberi jelentése.)

1 Ha a fizetési deficitet szovjet források igénybevételével időlegesen enyhíteni lehetett is, a politikai vezetés számára nyilvánvalóvá vált, hogy távlatosan - előbb-utóbb - valamiféle nyitásra van szükség. Ehhez azonban előbb ki kellett törni a külpolitikai elszigeteltségből, melynek ekkor inkább már csak szimbóluma volt a magyarkérdés ENSZbeni napirenden tartása. Kezdetét vehette Magyarország kivásárlásának negyedszázados folyamata. A Nyugat részéről megélénkült érdeklődés és kapcsolatfelvételi hajlandóság vonzó lehetőségekkel kecsegtetett. Ezt jelezte az is, hogy - amerikai biztatásra Bonn az év folyamán többször kezdeményezte a Magyarországgal történő kapcsolatfelvételt. Az év külpolitikai sikere kétségkívül a decemberi szóbeli megegyezés volt az Egyesült Államok képviselőivel: a január óta folyó puhatolózások, majd félhivatalos tájékozódó beszélgetések, tárgyalások lezárásaként december közepén a két fél képviselői megállapodtak abban, hogy amerikai részről hozzájárulnak a magyarkérdés lezárásához az ENSZ-ben, a magyar fél viszont elkötelezi magát az általános amnesztia mellett. Emigrációs szalámi A magyar vezetés külpolitikai próbálkozásainak további területei is voltak 1962-ben. Ekkor vett először nagyobb lendületet az új emigrációs politika. A nyugati magyar sajtó cikkeinek feldolgozásával, ügynökeik, ágenseik révén (a magyar hírszerzés ebben az időszakban kezdett erőteljesebben - a külföldön élő belső reakció elhárítása mellett - a taktikai, stratégiai döntéseket megalapozó hírszállítóvá válni) Kádárék figyelemmel kísérték az emigráció belső mozgásait, és megpróbálkoztak a haladó emigránsok szalámizásával. Nem eredménytelenül. Az emigráns sajtóban ez évben szaporodtak el az olyan írások, amelyek megengedően vagy egyenesen helyeslőleg nyilatkoztak a külföldön élő magyarok és az óhaza kapcsolatáról. 1962-ben tért haza Nyugatról két író, Horváth Béla és Vámos Imre. Horváth és Vámos a Látóhatár szerkesztőségének 1958-ban történt kettészakadása után, az Új Látóhatár ellenében, a régi nevén adták ki a lapot. 1961-ben - mintegy a későbbi hazatérésük előkészítéseként - éles hangú támadást intéztek több emigrációs szervezet és személyiség ellen. A változott viszonyokat is jellemzi, hogy a torontói Szocialista Ifjúság 1962 augusztusában közölte Horváth Béla Haza kellett jönnöm című írását, mely eredetileg a Magyar Hírekben jelent meg. Itthon mindketten nyilatkozatokat adtak, 1 Idézi: Földes György: Az eladósodás politikatörténete 1957-1986. Bp., 1995, Maecenas, 29. o. 388