Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett

Ami '56 után következett... 1962-es évben kezdték használni a nyugati propagandában a „reformer" és a „régi vonalas" megkülönböztetést, az előbbi kategóriába Lengyelországot és megszorításokkal Magyarországot, az utóbbiba pedig általában Bulgáriát és az NDK-t sorolták. (Csak érdekességként: 1962 volt az első esztendő, amikor keletnémet állampolgárok a magyar-osztrák határon keresztül próbáltak kijutni a szabad világba.) A magyarországi állapotokat tükrözi az, ahogyan egy belügyi összefoglaló a nyugati véleményeket idézi az év végén: „... bár némiképp emelkedett az életszínvonal, a gazdasági és műszaki nehézségeken nem tudtak úrrá lenni, s a kollektivizált mezőgazdaság súlyosbítja a problémákat. A fő kérdés azonban a 'jobb- és baloldali' ellenzék harca Kádár 'centrista' vonalának érvényesítése körül, ami miatt a párt arra kényszerül, hogy leszámoljon a sztálinistákkal, és fokozatosan megvalósítsa az 1956-os ellenforradalom követeléseit." 1962-ben a belső problémákkal küzdő magyar vezetés számára egyfelől a „liberalizáló", az eltérő taktikák tolerálására késznek mutatkozó, a XXII. kongresszuson lényegi ideológiai újításokat elfogadó hruscsovi politika, illetve a nagy ugrás és a kulturális forradalom éveit élő, Indiával fegyveres konfliktusba keveredő Kína jelentette a mozgási kényszereket. A kádári politika talán mindenkinél egyértelműbben az előbbi mellett kötelezte el magát. A PB már január 22-én arra utasította az apparátust, hogy Liu Sao-csi, valamint a jugoszláv parlamenti küldöttség tekintetében „meghívásunk teljesítését ne szorgalmazzák."

1 „Oda van a nagy ugrás, oda vannak a kommunák, oda van az ipari fejlődés területén már elért vívmányok jelentős része, ott vannak százával a gyárak, kéthárom éve, hogy a gépek nem mozognak és a többi. Meg éhség meg az isten ütötte fel a fejét"

2 - riogatta Kádár a Kína felé kacsingató kemény vonalasokat a KB augusztus 14-16-i ülésén. A válasz sem maradt el: a kínai lapok meg sem említették az ülésen elfogadott kongresszusi irányelveket. 1962-ben azonban a szakítás még nem volt teljes. A kínai küldöttség még részt vett a pártkongresszuson, de Vu Hsziü-csüen üdvözlőbeszédét már 25 percre korlátozták. 1962-ben a magyar gazdaságban egyensúlyi gondok mutatkoztak: a gyors ütemben növekvő export következtében jelentős aktívum gyűlt össze a szocialista országokkal szemben, ugyanakkor - a belső fogyasztásra való visszatartás miatt - a mezőgazdasági export lényegesen elmaradt a tervezettől, és a tőkés relációjú külkereskedelmi forgalomban negatív szaldó alakult ki. (Az export „alig 10%-a irányul a tőkés országokba, s ennek a kis hányadnak is több mint 2/3 részét a gyengén fejlett országokba szállítjuk, nagyrészt hitelbe" - hívja fel a figyelmet a későbbi évtizedek gazdasági-politikai dilemmáit is előrevetítve az 1 MOL MDP-MSZMP-iratok Osztálya 288. f. 5/255. őe. 8. o. 2 Uo. 288. f. 4/50. őe. 19. o. 387