Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett

Ezerkilencszázhatvankettő tásra és hajlékonyságra van szükség, hogy minden lehetőség kihasználásával erősíteni lehessen Amerika és a Nyugat befolyását. A kelet-európai liberalizálódási törekvések kihasználásával ki kell építeni a kapcsolatokat a kelet-európai országokkal anélkül, hogy Amerika feladná alapelveit, és elismerné ezeknek a kormányoknak belső vagy külső politikáját.. Z'

1 Olyan politikai és gazdasági atmoszférát kell teremteni a keleti tömbön belül, amely lehetővé teszi, hogy a csatlós országokat „egyenként kivásároljuk a Szovjetunióból" - fogalmazta meg nyersebb formában ugyanazt 1962 közepén egy német professzor.

2 Körkörös fellazítás Washington külpolitikai stratégiájának megváltozása tetten érhető volt az Európai Rab Nemzetek Szövetségének áprilisi közgyűlésén, ahol a megnyitót tartó Nagy Ferenc még a kelet-európai nemzetek felszabadításáról beszélt, de az utána fölszólalók többsége, mindenekelőtt a lengyel Borzsinszki és Mosli, a Columbia Egyetem professzorai és egyben a State Department, valamint a Szabad Európa Bizottság tanácsadói, már elvetették Nagy megközelítését, és a fellazítás politikája mellett érveltek. 1962. április 9-én New York közelében összehívták a Szabad Európa Bizottság értekezletét is, ahol szintén elfogadták azt a helyzetértékelést, mely szerint a szocialista országokban liberalizációs folyamat megy végbe, növekednek az ellentétek a szocialista táboron belül, amely maga után kell hogy vonja a SZEB propagandájának megváltozását. Ezt követően dolgozták ki a rádió új irányvonalát. Az esetről tudósító belügyi munkatárs szerint: „Megállapodtak például, hogy a lengyel kormányt nem kell támadni, mert Lengyelországban a liberalizáció kielégítően halad... Magyarországról szólva kifejtették, hogy mivel itt lassabb a liberalizálódás, mint a lengyeleknél, ezt célszerű kihangsúlyozni..."

3 A szocialista világ állapota adott okot a bizakodásra is. A XXII. pártkongresszus után Hruscsov számára még mindig a - szocialista táboron belüli - sztálinisták jelentették a fő veszélyt. A Szovjetunión belül - a balti államokban - 1962-ben ismételten jelentkeztek a nemzetiségi problémák, kiéleződött a viszony Kínával és Albániával. A keleti tömb egészében megoldatlan problémákkal küszködött a mezőgazdaság, a fokozott fegyverkezés miatt veszélybe került a kiegyensúlyozott életszínvonal-politika. Felerősödtek az egyes országok közötti különbségek, kezdetét vette Románia hintapolitikája. Az 1 ÁBTL m/l. Osztály munkájával kapcsolatos iratok 1961-1962.63/T-5821/62/1.96-97. o. 2 Uo. 96. o. 3 ÁBTL Tájékoztató jelentések 60-6/43/62. III. 28. szám. 386