Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett
EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ (Ami '56 után következett...) „Csodálatos rakéta ez, elvtársak!" Hruscsov az SZKP 1961-es kongresszusi programját hasonlította egy háromlépcsős rakétához, amelynek harmadik fokozata már éppen a kommunizmus röppályája felé ível. 1 Ma már tudjuk, hogy a „leghatalmasabb energia, a kommunizmus építőinek energiája" milyen pályaív befutásához volt elegendő. A kommunizmus rakétái 1962-ben az atomháború szélére sodorták a világot. A kubai krízis, az októberi rakétaválság a tárgyalások évét (1959-et) követő kis jégkorszak mélypontját jelentette. Az enyhülés, a „békés egymás mellett élés" politikája részben annak a lélektani megdöbbenésnek is köszönhető, amit a hadseregek mindkét oldalon megtörtént mozgósítása váltott ki világszerte az emberekből. Létrejött a katonai erőegyensúly, a Szovjetunió űrnagyhatalommá vált (korunk hőse az űrhajós, a sajtó Glenn, Nyikolajev, Popovics nevétől hangos), és javában folyt már a harc a „szocialista világrendszer" (ez a fogalom is ekkoriban vált használatossá) feletti hegemóniáért a nagy ugrás lázálmában élő Kínával. Ám a vélt gazdasági sikerektől és a gyarmati rendszer látványos szétesésétől hirtelen megmámorosodott Hruscsovnak rá kellett volna döbbennie arra, hogy országának teljesítőképessége véges. A XXII. pártkongresszus „tudományosan megalapozott programja" mégsem tűzött kisebb célt a szovjet nép elé, mint a kapitalista országok gazdasági, életszínvonalbeli mutatóinak utolérését, sőt meghaladását 1980-ig. Ez azt is jelentette, hogy a szovjet vezetők egy hosszabb, békés, gazdasági-társadalmi prosperitást ígérő korszak beköszöntével számoltak. Az Egyesült Államokban eközben javában folyik már a dullesi felszabadításteória revíziója. A Kennedy-adminisztráció sok tekintetben aktívabb, erőteljesebb fellépést tanúsít a szovjet ügyekben, ugyanakkor azonban rugalmasabb is, mint elődje. Kelet-Európa tekintetében megszületik a fellazítás politikai gondolata. Gyakorlattá válik Kennedy 1960-as programja: a vasfüggönyön megmutatkozó rések tágítása, a szabadságjogokért folytatott harc, a független út, a nemzeti sajátságok jelentőségének hangsúlyozása. Ahogyan William Taylor, a Külügyminisztérium európai osztályának államtitkára megfogalmazta: „... A Kelet-Európában fennálló jelenlegi helyzet reális értékelésével tudomásul kell venni azt a tényt, hogy bármiféle alapvető változás, beleértve a szovjet befolyás visszaszorítását, rövid időn belül nem valószínű. Ez nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok elfogadja a mai kelet-európai status quót. Amerika célja, hogy Kelet-Európa országai teljesen függetlenek és szabadok legyenek. Kitar1 Az SZKP XXII Kongresszusa. 1961. október 17-30. Bp., 1962, Kossuth Könyvkiadó, 173. o. 385