Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

KIRÁLYÉRT – HAZÁÉRT. Ifj. Pallavicini György és Pálinkás (Pallavicini) Antal életrajzi vázlata

_ Királyért - Hazáért kiábrándult a kommunizmusból, de a honvédségtől nem tudott szabadulni: ha elbocsátását kérné, állástalan lenne, nem tudná eltartani feleségét, fizetni első feleségének a tartásdíját. Őrnagy volt, évek óta nem léptették elő. Nem használt a megkövetelt névváltoztatás sem (a Pálinkás nevet dacból választotta). Kérte, írjak édesanyjának (aki kitagadta), írjam le őszinte megbánását. Ha születendő gyermeke lány lenne, anyja után Boriskának keresztelteti. Jól ismerve őt, nem kételkedtem a szavaiban, mégis utána jártam. Találtam olyan volt kistarcsai internált bajtársat, aki szolgált Anti alatt. Szigorú, igazságos, korrekt tisztnek jellemezte, akiben katonái bíztak, akit becsültek. Nem nézték kommunistának. Mesélte, Anti egy hadgyakorlaton ronccsá vezényelt egy tankot, annak árát vonták le fizetéséből, havi részletekben."

1 Pálinkás 1955-ben fegyvernemi parancsnokán, Váradi Gyula vezérőrnagyon keresztül beadványt juttatott el a HM Személyügyi Főcsoportfőnökségéhez, amelyben kérte áthelyezését: a bizalmatlanság levegője, „a furkálás, fűrészelés" annyira elviselhetetlen már, hogy kénytelen parancsnokaihoz fordulni, rendezzék végre helyzetét. „Miért nem hagynak nyugodtan? Nekem a novemberi kihallgatásomon kívül egyszer Nógrádi altábornagy elvtárs, egyszer Farkas elvtárs segített, illetve beszélgetett velem. De miért csak a legmagasabb beosztottak?" - írta Váradihoz címzett levelében, akit később személyesen is felkeresett. Szeretne elkerülni Egerből, nyomatékosította parancsnokának, mert úgy érzi, hogy állandóan figyelik és éreztetik vele „helyzetét". A személyi anyag egyik feljegyzéséből tudjuk, hogy Pálinkással kapcsolatban „minden évben felvetődött, hogy mi legyen vele", elöljárói többször is kérték a leszerelését. Váradi mégis úgy határozott, hogy az őrnagyot megtartják a hadseregben, és a következő évben továbbképző tanfolyamra vezénylik. 1955 júliusában aztán végre áthelyezték Rétságra, az ottani páncélos tiszthelyettes kiképző ezred törzsébe, beosztott tisztként. Amikor az iskola törzsfőnöke tanfolyamra ment, őt nevezték ki a helyére.

2 A Rétságon töltött bő egy évről, itteni életéről, örömeiről és esetleges konfliktusairól nincsenek adataink. Mindenesetre úgy tűnik, hogy élete nyugodtabb mederbe terelődött és a katonai karrier ismét megnyílt előtte. Felmerült alezredesi előléptetésének lehetősége is. Ám jött a forradalom... 1 Boroviczényi Károly György ismertetett levele. 2 Periratok, 393. o. 104