Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Bevonulás Erdélybe
Bevonulás Erdélybe jaira. Ezek a menetcélok 375 km mélységben voltak már. Szeptember 13-ra a bevonulás befejeződött, de a hátsóbb lépcsők csak 18-án érkeztek be. A bevonuló honvédséget a közigazgatási személyzet követte. Az országnak nagy áldozatot jelentett a három hadsereget érintő teljes mozgósítás, ezért a nélkülözhető alakulatok hazaszállításáról a bevonulás utolsó napján megszületett az intézkedés. Kijelölték azokat a seregtesteket, amelyek visszamaradnak. A VII. hadtest és az erősítésként hozzárendelt határva- dászdandárok a visszamaradok közé kerültek. A balassagyarmati katonáknak egyelőre bizonytalan volt hazatérésük időpontja. A visszacsatolt területeken Kolozsvár székhellyel megalakult a IX. hadtest. Az alárendeltségébe tartozó alakulatok fokozatosan foglalták el a kijelölt helyőrségeiket. Végül november 20-án és 21-én a losonci 21. dandár egységei vasúti szállítással elindulhattak békeállomáshelyeikre.98 Két nap múlva, 1940. november 22-én a 23/11. és az 53/11. zászlóaljak visszaérkeztek Balassa99 gyarmatra. Az idő kegyes volt a helyőrségükbe visszatérőkhöz. November 22-én verőfényes napsütésben a 23/II. és az 53/11. zászlóalj tisztikara és a zászlóaljak kijelölt legénysége menetfelszerelésben felsorakozott a 16- os honvéd emlékműnél. Fogadásukra megjelent dr. Baross József főispán, Neográdi 69. A 23/6. század nehézpuskás raja 36 M. 20 mm-es nehézpuskával, Erdélyben 68. Az 33/11. zászlóaljhoz tartozó honvédek csoportja egy erdélyi faluban 78
