Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Bevonulás Erdélybe
I Horváth Sándor alispán és dr. Vannay Béla helyettes polgármester vezetésével a város közönsége, a papság, az összes hivatal vezetője és tisztviselői, a gimnázium ifjúsága, a tisztek feleségei, a katonák hozzátartozói és a város érdeklődő lakossága. Déli harangszókor érkezett Mogyoróssy Béla alezredes zászlóaljparancsnok, aki ellépett a tisztelgő katonák előtt, majd az „imához” vezényeltek és a kürtös elfújta a jelzést. Dr. Vannay Béla köszöntötte a helyőrségükbe visszatérő honvédeket. „Nagyságos Alezredes Úr, Vitéz Honvédek!”- kezdte beszédét.......Tinektek jutott az a szerencse, ahogy azt oly szépen fejezte ki bevonulásotokkor a nagyváradi apostoli kormányzó, hogy fegyverrel a kezetekben, de harc és nagyobb véráldozat nélkül hódítottatok. (...) Öröm volt az osztályrészetek, mert nincs nagyobb boldogság, mint a szabadságot vinni a rab testvéreknek. Erről a diadalmas útról jöttetek vissza, hogy azok, akik már szolgálati kötelezettségüknek eleget tettek, és a tartalékosok leszerelnek és visszatérnek a szorgos munkát kívánó polgári életbe. A vér áldozatára hála a mindenható Istennek most nem került sor.” Végül a polgármester azzal zárta beszédét, hogy „Nem tudhatjuk, hogy a sors mit hoz magával. Láttuk, hogy az országok a jelenlegi nagy világégésben egyik óráról a másikra sodródnak bele a háborúba.” Mogyoróssy Béla alezredes válaszbeszédében meghatódva köszönte meg a meleg fogadtatást, majd beszámolt az elmúlt négy hónap történéseiről. A város közönsége most kapott teljes képet arról, amin a katonák keresztülmentek távollétükben. Beszédében köszönetét mondott a zászlóaljaknak a — sokszor az emberi teljesítőképességet meghaladó — helytállásért. Végül megköszönte a városnak a szép fogadtatást. Beszéde után elhelyezte a 16-os honvédemlékmű talapzatánál a Gyergyószentmiklósról magukkal hozott koszorút. Az ünnepséget a katonák díszfelvonulása zárta.100 Néhány nap alatt leszerelték a tartalékosokat, az 53/П- ikerzászlóalj feloszlott, felszerelésük ismét a raktárakba került. Egy hét múlva, december 2-án vonultak be a zászlóaljhoz az újoncok. Az egész haderőt érintő nyári mozgósítás, majd az erdélyi bevonulás nagy tömeget vont el a termelésből. Az újoncok időközbeni behívása helyenként már a gazdaság működőképességét veszélyeztette volna. A visszamaradó különítmények csekély létszámukkal amúgy sem voltak képesek újonckiképzésre. Akik részt vettek az erdélyi bevonulásban vagy az azt megelőző mozgósításban, egytől egyig megkapták az Erdélyi Emlékérmet, a november utolsó hetében leszerelő tartalékosok és a szolgálatukat letöltött sorállomány tagjai egyfajta búcsúajándékként kapták. Az emlékéremmel „kárpótolták” az idő előtt leszerelt, és így a bevonulásból kimaradt 120. útkarbantartó-század katonáit és Dobó József tartalékos századost, a parancsnokukat. Amíg a honvédek Erdélyben voltak, 1940. szeptember 27-én Németország, Olaszország és Japán közös politikai és katonai szerződésre lépett. A magyar kormány 1940. november 20-án elsőként csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez. Ez nemcsak а 23/П. zászlóalj jövőjét határozta meg, hanem az egész országét. 79
