Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Hétköznapok és ünnepnapok
Hétköznapok és ünnepnapok va bizonyos vizsgák letétele után előléptették őket őrvezetőnek vagy tizedesnek, majd újabb három hónapi tanulás és vizsgázás után megkapták az őrmesteri rangot. Hadapród őrmesterként kerültek csapatgyakorlatra. A századoknál szakaszparancsnoki beosztásokat kaptak. A zászlóalj hétköznapjai szigorú rend szerint zajlottak. Fontos személy volt a zászlóaljkúrtös: az ő kürtjeleivel utasította a zászlóalj ügyeletes tisztje a laktanya lakóit egy-egy napirendi pont elkezdésére. Első jelzése 6 órakor az ébresztő volt. Ennek elhangzása után a századügyeletesek kellő robajjal kinyitották a körletek ajtóit, felkapcsolták a villanyt és bekiabáltak: „Ébresztő!”. Miután a katonák felöltöztek és rendbe szedték magukat, következett a szemle. Ennek mindig más és más volt a tárgya: volt, amikor az öltözet, máskor a körletrend vagy a felszerelés. Ilyenkor a bevetett ágy elé álltak a katonák és így várták a szemlét. Ha nem tetszett a szemléző tisztnek az ágy, mert nem volt elég sima a pokróc, vagy nem volt sarkosra hajtogatva, akkor egyszerűen összetúrta, majd a katonának ezt újra el kellett készíteni. Ha a polcon tárolt dolgokkal nem volt elégedett, akkor azt az ágyra borította. Külön eseménynek számított, ha a szemle tárgyát a katonaládák képezték. Szemlekor ki kellett húzni az ágy alól és felnyitni. Amennyiben a szemléző elégedetlen volt a ládarenddel, akkor azt a tulajdonosának ki kellett vinni a folyosó mellvédjéhez és tartalmát leborítani az udvarra: a fogkeféket, a cipőápoláshoz szükséges dolgokat. A tulajdonosok leszaladtak az emeletről, kiválogatták a saját holmijaikat, majd igyekeztek az előírásnak megfelelően visszapakolni a ládájukba. Általában erre 15 percet kaptak. Ekkor a szemlét tartó elöljárónak jelenteni kellett, hogy „Kész!”. Ha volt még idő és a szemlézőnek is „kedve” hozzá, akkor néhány láda ismét csak nem felelt meg, s ismét következett az újabb borítás. Naponta háromszor volt étkezés. A laktanya bemutatásakor talán feltűnt, hogy legénységi étkezdét nem említettem. Nem is volt ilyen. Nyáron az étkezés az udvaron történt. A kürtös jelére az egyes századok előre meghatározott rendben levonultak az udvarra. Két katona kihozta a konyhából a kondért, majd a századok rajonként vonultak csajkájukkal a kezükben az élelem kiosztásához. Miután megkapták az ételt, lekuporogtak a fal mellé és megették. Reggelire az egyik nap feketekávé volt, míg a második napon sűrű rántott leves, amit a katonák „zupának” hívtak. A hét napjain ez a két menü váltogatta egymást. Az ebéd legtöbbször „egytálétel” volt, de ritkábban kétfogásost is főztek. Ilyenkor a második fogást az egyszerűség kedvéért a csajka fedelébe 35. Deák Gyula hadnagy 1942-ben a lóversenyen elnyerte nógrád vármegye tiszteletdíját 52
