Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Hétköznapok és ünnepnapok

„szervírozták”. A katonák vacsorára hideg ételt kaptak. Télen, vagy ha esett az eső, akkor az udvaron kiosztott étellel a katonák felvonultak a körletükbe, és az ágy alól kihúzott katonaládájukon ülve fogyasztották el azt. A főétkezés a magyar szokásoknak megfelelően az ebéd volt. Az étel kiosztását a szakácsok végezték. Ok nagyon nagy úrnak számítottak. Nem volt mindegy, hogy milyen mélyre meríti a szedőkanalat, és mennyi kerül a kanálba. Kovács Rezső alezredes zászlóaljparancsnokról köztudott volt, hogy ideje nagy részét a katonái között töltötte. Hetente legalább háromszor jelen volt az ebéd kiosztásánál is. Legtöbbször távolról figyelte a szakácsokat. Ha észrevette, hogy valamelyik ismerősnél a szakács „halászik” a szedőkanállal és bővebben méri az adagot, akkor odalépett: „No, fiam, a többinek is ilyet szedjél!” — mondta, és ott állt fölöttük. A szakács persze nem mert ellenszegülni, így a sorban következők jól megmért, „sűrű” adagokat kaptak. Igen ám, de így a kondér hamarabb kiürült.

Ekkor következett Kovács alezredes: „No, édes fiam, a többiek mit fognak enni? Gyere csak vélem szépen a fogdába! Ott majd lesz időd gondolkodni!” Egy ilyen akcióért általában 24 órás elzárást kaptak a szakácsok, s bár tudták, hogy a parancsnok ilyen, mégis sokszor megpróbáltak kivételt tenni az ismerősökkel, és sokszor buktak le — emlékszik vissza Vizy Ferenc és Bacskó József.

Az altisztek és a tisztek a tiszti étkezdében asztalnál ülve fogyasztották el a részükre külön főzött ételt, amit katonák szolgáltak fel. A kenyeret külön alkalommal osztották ki. A gazdasági hivatal a katonák kenyerét a Szalézi templommal szemben Kerekes (Krucs) Lipót pékmesternél süttette. A friss kenyérért pokrócokkal kibélelt lovas kocsi ment. Miután a megrendelt mennyiséget felrakták, a kocsit felülről is letakarták pokrócokkal. A szobaparancsnok „Kenyérvételezésre!” parancsára két előre kijelölt katona levette az ágyáról a pokrócot, és hármasban a gazdasági hivatalhoz vonultak. Itt a szobaparancsnok bemondta a létszámot, ennek alapján a pokrócokra rakták a fejenként egy napra járó fél kilós katonakenyeret, amely rozskenyér volt. Kenyérvételezéskor a friss rozscipók illata betöltötte a laktanya minden zugát.

36. Molnár Vilmos főhadnagy, Lombos Xénia és Deák Gyula hadnagy 1942-ben, a levente lőtéren

53