Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Hétköznapok és ünnepnapok

gainak volt kitéve, de elavult fegyvereivel kellőképpen megvédeni sem tudta magát. A harcmezőket sokszor többnapos erőltetett menetben hulla fáradtan elkoszolódott, elhasználódott felszereléssel érte el. A rá váró feladatokról semminemű vagy csak minimális tájékoztatást kapott. Ha megsebesült, csak órák múlva, gyakran túlságosan későn került orvoshoz. A harctéren főtt ételt néha napokig nem látott, amit pedig kapott, az sokszor a jóllakáshoz is kevés volt.”72

Ezek a megállapítások már a harctéri tapasztalatok alapján születtek, de az elmondottak közül sok minden a békeévekre is igaz volt.

Hogy is nézett ki egy korabeli magyar gyalogos puskás honvéd? Ruházata posz28. Varga Pál tizedes Madách Imre szobra előtt. 1940. június

tóból készült. Színe zöldes árnyalatú khaki. A nadrág szára szűkített. A zubbony oldalán és mellrészén 2-2 begombolható zseb volt. A magas, zárt galléron hordták a rangjelzéseket. A gallér belső részébe körkörösen fehér vászoncsíkot varrtak olyanformán, hogy visszaszegett felső széle kb. 5 mm-rel a zubbony nyaka fölé ért. Ennek épsége, tisztasága a szemlék egyik állandóan visszatérő témája volt. Ha elkoszolódott, egyszerűen újat varrtak a helyére. Ennek az öltözetnek volt egy nyári változata, ezt zsávolyruhának hívták és festetlen lenvászonból készült, ezért igen könnyen piszkolódott. A bakancs talpa és magasított szárú felső része is marhabőrből készült. Színe fekete volt. Talpába meghatározott rendben 32 darab jancsiszeget vertek, további hármat-hármat a sarok belső oldalába. A lábon kapcát viseltek, zokni nem volt rendszeresítve.

Menetben a háton hordták a „borjú” nevű háti bőröndöt. Ez nevét onnan kapta,

45