Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Hétköznapok és ünnepnapok

HÉTKÖZNAPOK ÉS ÜNNEPNAPOK A 23/II. zászlóalj bázislaktanyája a balassagyarmati honvédlaktanya lett. Az épület továbbra is a város tulajdonában volt, s a használatáért a honvédség csak bérleti dí­jat fizetett. Ennek alapján az önkormányzat feladata volt az épület karbantartása, de a szűkös pénzügyi keretek miatt a fenntartási kötelezettségének csak nagyon nehe­zen tudott eleget tenni. Az évtizedek alatt számtalan átirat született, amelyben a lak­tanya lakói kérik egy-egy hiba kijavítását. De milyen is volt az 1930-as évek elején a laktanya? A megépítése óta eltelt közel hatvan év alatt jószerivel semmit sem vál­tozott. Az U alaprajzú épület főhomlokzatát párhuzamosan építették a Kossuth La­jos utcával. Közepén volt a kapu, amely főbejáratként kocsik ki-behajtására is szol­gált. Az épület és a járda között előkertet alakítottak ki, gondozását a katonák vé­gezték. Az úttesttől a kapuig széles út vezetett, s ennek két oldalára sövényt ültet­tek. Az egyemeletes épület nem képezett szabályos U-alakot. Az Aradi utcai front­ja közel kétszer olyan hosszú volt, mint a Tisza István — ma Ady Endre — utcai. Az eredeti tervek szerint ez az emeletes épület alkotta volna a laktanyát, de már építés közben kiderült, hogy egy gyalogzászlóalj csak úgy helyezhető el benne, ha ki­segítő épületrészekkel bővítik. Még az átadás előtt az Aradi és az Ady Endre utca szárnya mellé folytatólag földszintes toldalékokat építettek. Ezekben istállókat és raktárakat alakítottak ki. A laktanyaépület így egy nagy udvart fogott közre, ame­lyet nyugati oldalról két és fél méter magas téglakerítés zárt le. Az 1928-ban a kis akácos erdő helyén épült csendőrlaktanyának hasonló téglake­rítése volt. A két kerítés között egy szűk sikátoron keresztül a Tátra utcából át lehe­tett menni a Szent Imre utcába. A sikátorban uralkodó állapotokat jól érzékelteti, hogy a korabeli köznyelv csak „szaros-köz”-nek hívta. A főépület utcai frontján körben a földszinten és az emeleten az azonos kivitelű ablakok mértani pontossággal helyezkedtek el. A külső szemlélőben ez azt a benyo­mást keltette, hogy a laktanya egy nagy légterű épület. Ezt az érzést a magas gerinc­vonalú nyeregtető csak fokozta. A laktanya valódi szerkezete az udvar felől leplező- dött le. A földszinti és az emeleti helyiségek előtt egy széles nyitott folyosó futott körbe. Az alsó folyosó oszlopai boltívesen támasztották alá a felső szintet, míg a fel­ső folyosó oszlopainál nem voltak ilyenek. Ez némileg megtörte az udvarról látható oszloprengeteg egyhangúságát, de nem leplezte azt, hogy alul és felül a helyiségek csak egy sorban helyezkednek el és nem túlságosan szélesek. Ráadásul minden egyes ajtó a nyitott folyosóra nyílt, ami télen előnytelen volt. Az épület ezen adottságán lé­nyegesen változtatni nem lehetett.71 А 23/П. zászlóalj így örökölte a közel hat évig 41

Next

/
Thumbnails
Contents