Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Hétköznapok és ünnepnapok
Hétköznapok, és ünnepnapok. otthont adó laktanyáját. Az utca túlsó oldalán 1938 kora őszén nagy gyorsasággal felhúzott épületeknek azonban semmi hasznát nem vették. A város által a létesítéskor megkövetelt előkertet gondosan művelték, de az épületekben sokáig semmi sem volt, később is csak raktározási célra használták. 1940 nyarán felszabadult a kővári laktanya. Ekkor született az a döntés, hogy egy század Kőváron, egy másik pedig Balassagyarmat-Újtelepen birtokba veszi az egykori csehszlovák laktanyákat. Ez jótékonyan hatott az elhelyezésre: egyszeriben megszűnt a zsúfoltság. Lett bőségesen helye mindenkinek és mindennek. A raktárakban nemcsak a 23/11-, hanem az 53/П. ikerzászlóalj felszerelését is tárolták. Ezen felül a kapun belül tudták elhelyezni a 101. önálló gép- vontatású páncéltörő-ágyús- század technikai eszközeit és tudtak irodákat biztosítani a 4. határvadász-zászlóalj számára is. Milyen is volt a gyalogos honvéd élete a 23/H. zászlóaljnál? Az 1939-es esztendőt kivéve a bevonulások ősszel voltak. A sorkatonai szolgálatra behívott hadkötelesnek el kellett készíttetni a katonaládát. Ez a bevonulások előtti hetekben az asztalosoknak bőséges munkát biztosított. Az előrelátóak már hónapokkal a megrendelési hullám előtt elkezdték a ládák gyártását, így a vevőt raktári készletből tudták kiszolgálni. A ládák mérete szabványos volt, attól eltérni nem lehetett. A nyitható fedél alatt egy kivehető fiók a tisztálkodó, borotválkozó és cipőápoló eszközök elhelyezésére szolgált, a fiók alatt a fehérneműt tárolták. A zászlóaljhoz bevonuló 20-22 éves fiatalok első teendője a szalmazsákjuk elkészítése volt. A gazdasági hivatal ekkor egy kisebb kazal friss szalmát szállíttatott a laktanyaudvar hátsó kerítéséhez. Itt megtömték a zsákokat, az előírás szerint kemény sarkosra. A körletekben 24-25 szürkéskék színűre festett sodronyos vaságyat helyeztek el. A szalmazsákokra fehér színű lenvászon lepedőt terítettek. A párna is szalma- tömésű volt. Az alvás is külön koreográfia szerint történt. A katona lefeküdt a lepedőre, majd magára terített egy másikat. Erre került a pokróc, amelyre felül jó tíz centiméternyire visszahajtották a felső lepedőt. Beágyazáskor az alsó lepedővel letakarták a szalmazsákot, úgy, hogy két oldalt és a lábrésznél sarkosan alája gyűrték. A felső lepedőt a láb felőli részen és a két hosszú oldala mentén a szalmazsák szélességé25. A zászlóalj egyik raja gyakorlatozás közben 42
