Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Epilógus
kiegészítő tábla kerüljön az emlékmű talapzatára, mivel ez a legköltségkímélőbb megoldás. így létre fog jönni egy egységes első és második világháborús katonaemlékmű. Javaslatukat azzal indokolták, hogy sok vidéki településen, ahol megőrizték az első világháborús emlékműveket, felkerült rájuk a második világháborús emléktábla is. Az ötletet Dr. Németh György polgármester felkarolta, a kivitelezés és felszerelés költségeit a város magára vállalta. Ekkor már 1992. november végén járt az idő. A tervezés, kivitelező-keresés és a tábla elkészítésével kapcsolatos egyeztetéseket e sorok íróján kívül Pulay László vállalta magára. A 23- asok emléktábla-bizottsága - élükön Tibay Gézával - a terveket jóváhagyta, majd Balassagyarmat város engedélye után elkezdődött a kivitelezés, amely határidőre befejeződött. 1993- január 10-én a római katolikus főplébánia templomban a vasárnapi nagymisén megemlékeztek a doni áttörés 50. évfordulójáról. Dr. Bartal Gábor főorvos mondott ez alkalomból ünnepi beszédet. Az emléktábla avatására az évforduló napján, 1993- január 12-én délután került sor. A rendezvényre a határőrség díszszázadot vezényelt ki. Megjelentek a város vezetői, a hivatalok, intézmények képviselői, több iskola egy-egy osztályát delegálta az ünnepségre. A szép számú közönség soraiban ott voltak a harcokban elesett 23-asok hozzátartozói, s egy külön kis csoportot alkottak az ezred még élő katonái. Közülük sokan a környező falvakból utaztak Balassagyarmatra ez alkalomból. Borszéki Vilmos szavalatával a 23-asok is aktív részvételt vállaltak az ünnepségből. Dr. Németh György polgármester beszédében kiemelte, hogy át kell értékelni az eddigi ránk kényszerűéit történelemszemléletet, s meg kell emlékezni a második világháborúban elesett magyar katonákról is. A polgármester után Tibay Géza lépett a mikrofonhoz, hogy a 23-asok nevében elmondja ünnepi beszédét. „Mélyen Tisztelt Honfitársaim! Kegyeletünket leróni jöttünk ide, azok emlékére, akik ötven évvel ezelőtt mint katonák a legdrágábbat, életüket adták, áldozták fel a II. világháború vérzivatarában. A katona esküjéhez híven parancsot teljesít. E helyen, a 16- os honvédszobornál emlékezünk. Annál a szobornál, melyet méltatlanul, hosszú évekre száműztek a liget eldugott zugába. Amiért ismét eredeti helyén állt, tisztelettel fejet hajtok városunk vezetői, az önkormányzat képviselői előtt, akik a korábbi vezetés bűnét tették jóvá, hogy a szobor visszakerüljön eredeti helyére, uralja e kis teret, és az arra járók gyönyörködhessenek a magyar honvéd erőt, biztonságot sugárzó alakjában, amint védi asszonyát, gyermekét. Az eltávolított szobor helyére tőlünk idegen építményt raktak. Felvetődik a kérdés, kik voltak abban az időben a város vezetői, a tanácstag
