Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után
Területvédő harcok. Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után volt ez már a seregtest áprilisi frontra induláskor volt 10500 fős harcos gyalogságától. A Boldus-csoport nem volt a vonalban. Az állandóan változó létszámú csoportot egyfajta mozgó tartalékként mindig a legkritikusabb helyeken vetették be. Szükség is volt erre, mert egy századerejű csoportnak 3-4 kilométeres arcvonalszakasz védelmét kellett ellátni. A hadosztály a fenti körülmények ellenére október 20-ig sikeresen tartotta a Tisza vonalát. A védővonal egyik fájó pontja volt Tiszakécske. Az ellenség partot váltott és román csapatok szállták meg a települést. Október 25-én a Botond-harccsoport támadást indított, hogy visszafoglalja Tiszakécskét. Tibay Gézát idézem: „Tudtuk, hogy velünk szemben a román 2. gyaloghadosztály részei tartják megszállva Tiszakécskét. Amikor megindult a támadásunk, amit egy jelképes tüzérségi előkészítés előzött meg, mivel ágyúink alig voltak, a románok fejvesztve menekültek. Néhány óra alatt felszámoltuk a hídfőt, s az arcvonallal kijutottunk a Tiszáig. Sok foglyot ejtettünk. Sikerünktől a románok alaposan meglepődtek, de azt hiszem, hogy mi is csodálkoztunk önmagunkon.”27 Ezen a napon Tiszaugnál a románok kezdeményeztek. Tiszaugnál átlépték a Tiszát és az ott védekező Mihályi-csoportot Szikrapusztáig vetették vissza, ahol csak Nicki alezredes segítségével sikerült őket megállítani.278 Október 26-án az ellenség több ponton is megtámadta a hadosztályt. A támadók között ismét a közelmúltban még szövetséges román egységek is voltak. Másnap a német 24. páncéloshadosztály részei támadást indítottak Jászkarajenő területéről kiindulva. A Holczer-csoport ehhez csatlakozott és kiverte az ellenséget Tószegről, és Tiszavárkony felé törtek előre. A következő két napon vegyes román-orosz támadás érte a Tiszaalpár-Tiszakécske országút mentén húzódó magyar főellenállási vonalat. Október 29-én Botond László alezredes segédtisztje, Cseresznyés Géza főhadnagy jelent meg a 20. gyaloghadosztály-parancsnokság harcálláspontján, ahol üzemanyagot kért. Kiderült, hogy még jóval a hadosztályhoz való megérkezésük előtt a kecskeméti páncélos laktanyában találtak egy elhagyott Toldi típusú harckocsit, ami a motor hibája miatt maradt ott. Botond alezredes megvizsgáltatta katonáival, s megállapították, hogy javítható. Sikerült a szükséges alkatrészeket megszerezni, így a harckocsi hamarosan üzemképessé vált. A Toldi különleges feladatot kapott: Botond alezredes mozgó harcálláspontként használta. Harccsoportjának nagy kiterjedésű védőkörletét így személyesen tudta ellenőrizni. Néhány géppisztollyal felszerelt katona is felkapaszkodott a harckocsira, s ha az arcvonalon valahol baj volt, akkor az alezredes odasietett. A harckocsi lövegével vett részt a harcban, de a géppisztolyos katonák is jelentős mértékben növelték a szorongatott helyzetbe került védőszakasz tűzerejét. A harckocsi rádiója kitűnő ösz- szeköttetést biztosított a parancsnok és a harccsoportja között. Ezen a napon a 208
